Így annál megdöbbentőbb a felismerés, ugyanis a huszadik század gitárirodalmának egyik legnagyobb mesterművéről van szó (!), melyet jelentőségében és hangszerszerűségében méltán hasonlítható Kodály csellóra írt szólószonátájához. Emellett a darab a Rózsa-életművön belül is meghatározó szerepet foglal el, hiszen ez a szerző egyik legmonumentálisabb szólóhangszeres műve.
A mű és a huszadik századi gitárirodalom ismeretében kirajzolódik egy vonal, kezdve Kodály befejezetlenül maradt gitárszvitjétől Kurtág Grabstein für Stephan című művén át Rózsa szonátájáig (hogy csak néhány példát említsünk), amely arról tanúskodik, hogy a múlt század magyar zenéje rendkívül nagy mértékben hozzájárult a gitár gazdagodásához.
A három tétel közül az első a legfajsúlyosabb, zenei nyelvezete rokonságban áll Prokofjev és Bartók stílusával. A drámai, sokszor tragikus hangvételt szélsőséges kontrasztok fokozzák, s ha mindezt a melléktéma játékosabb, ritmikus jellege ellensúlyozza is, alapvetően a robusztus, roppant erejű indulatok kormányozzák a művet. Az egész szonáta szigorúan szerkesztett motívikus anyagból táplálkozik, mely mindhárom tételben vissza-visszaköszön. A lírai második tétel végén távoli utalást lehet felismerni Prokofjev 7. zongoraszonátájára, a lassú tétel zárótaktusaira. Az utolsó tételben a jazz, az afro-amerikai ritmusok és a filmzenék hatása is felismerhető - mindezt mesteri stilisztikai egységgel ötvözve. Annak ismeretében, hogy a szerző nem játszott gitáron, annál megdöbbentőbb, hogy mennyire hangszerszerű és hatásos effektusokat vonultat fel, különösen a darab finaléja.
Pavlovits Dávid gitárművész a Rózsa Miklós születésének századik évfordulója tiszteletére rendezendő hangversenyen többek között ezt a művet is előadja február 15-én a Magyar Rádió Márványtermében. Pavlovits Dávid 1973-ban született Szegeden, ahol tizenhét évesen kezdett gitárt és zongorát tanulni. Mindössze három éve zenélt, amikor először nyert díjat egy sziléziai nemzetközi gitárversenyen, Lengyelországban. Két évvel később már Európa legrégebbi nemzetközi fesztiválján, az Esztergomi Nemzetközi Gitárversenyen nyert első díjat. 1990-ben felvették a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumba, ahol gitárt és zeneszerzést tanult. Zenei fejlődésére a legnagyobb hatással Roth Ede volt, aki a Kurtág György nevével fémjelzett iskola és zenei látásmód folytatója, illetve gitáros megalapítója. Pavlovits 1995-ben felvételt nyert a Darmstadti Zeneakadémia koncertosztályába, ahol a Soros és a Szegedért Alapítvány támogatásával kezdte meg tanulmányait. 1998-ben gitár szakon kitüntetéssel diplomázott. Legfontosabb tanárai Tilman Hoppstock és Olaf Van Gonnissen voltak. 1997 és 1999 között a mainzi Gutenberg Egyetem zenei fakultásán tanult. 1996-tól zongora, illetve zeneszerzés tanulmányokat is folytatott Grigorij Gruzmannál és Heinz-Wieland Kurznál. 1993 óta aktív koncerttevékenységet folytat itthon és külföldön, rendszeresen szerepel különböző kamarazenei formációkban is. Többször szerepelt nemzetközi zenei és kulturális fesztiválok vendégeként, és rendszeresen tart mesterkurzusokat itthon és külföldön angolul, németül, franciául, spanyolul, oroszul és olaszul. Első, saját műveket és átiratokat bemutató CD-je 2000-ben jelent meg. Művei és átiratai több kanadai, francia és német kiadónál jelennek meg nyomtatásban. 1999 óta a Szegedi Tudományegyetemen Zeneművészeti Karának kinevezett tanára. Ugyanebben az évben alapította a Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivált, amelynek azóta művészeti vezetője.
Rózsa Miklós Budapesten született 1907. április 18-án. Vegyészmérnöknek készült, Lipcsében járt egyetemre, de párhuzamosan zeneakadémiai stúdiumokat is folytatott. Két diplomájával Párizsba ment, majd 1935-ben Londonban egy táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. 1936-ban itt írta első filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára. 1940-ben telepedett le Hollywoodban. Hamarosan ő lett az egyik legismertebb filmmuzsikus Hollywoodban és világszerte. Teljesítményét háromszor jutalmazták Oscar-díjjal (Bűvölet, Kettős élet, Ben Hur). Emellett gazdag szimfonikus, kamarazenei és szólórepertoárt hagyott hátra, Leonard Bernstein többek között az ő szimfóniájával debütált, de versenyműveit is olyan nagy muzsikusok játszották, mint Piatigorsky vagy Heifetz. Rózsa melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú filmalkotásokat, a hitchcocki thriller feszültségétől (Bűvölet) a szuperprodukciók ünnepélyes pompáján át (Quo vadis?, Ben Hur, Cid) a racionalitás mögül fölbukkanó, mély líraiság (Gondviselés), vagy a nagy melodráma fájdalmas szomorúságáig (Fedora). Sokszínűsége talán Fritz Lang Moonfleet-jében szólalt meg a legtökéletesebben. Kuriózum mind a film, mind a zene történetében, hogy Billy Wildert a filmzeneszerző Rózsa Miklós egyáltalán nem filmhez komponált Hegedűversenye ihlette meg 1970-ben, s erre alapozta Sherlock Holmes magánélete című moziművét. Rózsa Amerikában hunyt el 1995. július 27-én.
(2007. február 15. 18:00 Magyar Rádió Márványterme (Budapest) - "Hommage ? Rózsa Miklós" - Pavlovits Dávid gitárestje; Dowland: A Fancy; Can she excuse?; Forlorn hope fancy; Rózsa: Sonata for guitar (magyarországi ősbemutató); Scarlatti: Két szonáta, K 208, K 146; Pavlovits: Szonáta No. 2 ("Relics"); Ginastera: Sonata for guitar
