A hangversenyek programját Schubert II., B-dúr szimfóniája nyitja, amelyet 17 esztendős korában komponált az osztrák zeneszerző. A zenetudósok feltételezése szerint a darab abban a bécsi intézetben hangzott el először, ahol a híres fiúkórus, a Wiener Sängerknaben diákjai - köztük Schubert - laktak. A kompozíció nyilvános bemutatására csak jóval később, 1877-ben Londonban került sor. A fiatal Schubert akkor még Mozart hatásának bűvöletében élt, a szimfónia második tételében a Don Giovanni című opera egyik áriájának motívuma köszön vissza, ez is indokolja, hogy a koncert második részében két Mozart-művet játsszon a zenekar.
A következő műsorszám Haydn D-dúr, a Csoda alcímű szimfóniája. Ezt a darabot az Esterházy-hercegek szolgálatából fölszabaduló zeneszerző 1791-ben, már Londonban komponálta, ahová az első impresszáriónak és hangversenyrendezőnek tekintett Peter Salomon hegedűművész hívta meg. Mivel 93-104-es sorszámú művei a szigetországban keletkeztek, ezért Londoni szimfóniák néven is emlegetik őket, bemutatójuk nagy részét Haydn, illetve Salomon vezényelte, a hegedűs ezeken a koncerteken gyakran játszott az első pultnál.
Ugyancsak 1791-ből való a hangversenyen felcsendülő két Mozart-mű, amelyet életének utolsó esztendejében komponált az osztrák zeneszerző: A varázsfuvola nyitánya és a B-dúr zongoraverseny - e hangszerre az utolsó versenyműve.
