 |
(MTI) - Kovács János első karmester úgy jellemezte Soltész Valériát, mint aki biztonságot ad a dirigensnek, ha egy opera-előadáson ott ül a brácsaszólam első pultjánál. "Soltész Valéria mindent tud a muzsikáról, ami megtanulható, és ezt a tudást képes átadni a kollégáknak" - fogalmazott Kovács János.
Soltész Valéria a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző karán végzett. Tanulmányai idején a KISZ Központi Művészegyüttes szimfonikus zenekarának tagja, a diploma megszerzése után a Postás Zenekar szólamvezetője, majd 1971-től az operazenekar tagja. Játszott a Budapesti Fesztiválzenekarban, az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar alapító tagja. Zenekari munkája mellett számos kvartett és kamarazenekari koncert résztvevője, például a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.
Soltész Valéria, akinek férje, Kaszás Mihály a Nemzeti Filharmonikusok szóló timpanistája, fia pedig Münchenben elsőéves karmesterképzősként már a második zenei diplomája megszerzésén fáradozik, egy mondatban fogalmazta meg hitvallását: "A család és az operaház a mindenem."
A díjátadó ünnepségen Käfer György klarinétművész és Cseresznyés Gyula brácsaművész zenekari tagsága 25. évfordulója alkalmából egy-egy jubileumi gyűrűt vett át Kovács János első karmestertől. R. Micsinyei László harsonaművész személyes okokból később veszi át a gyűrűt.
Az ünnepeltek valamennyien megkapták Komor Ágnestől az édesapjáról szóló könyv új, bővített változatát, amelyet a Balassi Kiadó jelentetett meg, és amelyet az ünnepi eseményen mutattak be.
