 |
- Muzsikus családba született. Törvényszerű volt, hogy ön is a "szakmánál" marad?
- Nem mondhatnám törvényszerűnek, ez úgy jött, magától. Édesapám orgonált a templomban, mellette ültem már ötévesen a padon, és a kórustag nagymamámmal, nagypapámmal, nagybátyámmal, nénémmel együtt én is énekeltem. Szerintem ez így természetes. Annak idején jó szokás volt a családban,négy szólamban "kamaraénekelni". Nem volt olyan ünnep, hogy ne kezdtünk volna el énekelni. Szerencsére ez a hagyomány kezd most visszatérni.
- Hány tagú volt a családi kamarakórus?
- Általában nyolcan-tízen gyűltünk össze. Nagyon szerettünk együtt énekelni.
- Zongoratanári diplomája is van. Miért pont ezt a hangszert tanulta először?
- Ez volt a kézenfekvő. Otthon volt zongora, apukám orgonált is. Tehát adva volt: nekem ez adatott meg, ezt kellett csinálnom!
- Zongorázni vagy orgonálni tanult meg jobban?
- Természetesen zongorázni.
- Már kislánykorától egyértelműek voltak hangi adottságai, mégis első diplomája zongoratanári végzettséget adott. Miért pont ezt a szakot választotta?
- Amikor felvettek a főiskolára zongora szakra, már énekeltem is. Sikereim is voltak. Egyre kevesebb kedvem volt a hangszeren gyakorolni, és akkor a drága nagyikám azt mondta: édes fiam, ha már idáig eljutottál, tessék befejezni és diplomát szerezni. Ezt később jól is tudtam kamatoztatni.
- Miért lett mégis énekes?
- Ahogy már az elején is említettem, ötéves korom óta énekelek, tizennyolc évesen pedig már a drága emlékű Dauner János bácsi vezényelte az Egyetemi templomban Mozart koronázási miséjét, melynek szoprán szólóját énekeltem.
- Hogyhogy Grazban szerezte meg koncerténekesi diplomáját?
- Egyszer kint voltam egy énekversenyen Grazban, ahol kiejtettek a középdöntőben. Érdekes módon azonban mindenki odajött hozzám gratulálni, amit akkor még nem értettem, a későbbi versenytapasztalataim során azonban fény derült a versenyek "titkaira". Ezen a megmérettetésen találkoztam egy tanárnővel, aki Grazban tanított a főiskolán, hallott engem és azt mondta, meg akar szerezni növendékének. Fél évébe került, amíg engem felkutatott. Ragaszkodott ahhoz, hogy felvegyen. Jó, mondtam, ha nagyon akarja, nem bánom...
- Még főiskolás korában, viszonylag korán kezdett operát énekelni.
- Hamar a mélyvízbe dobtak minket. Csodálatos rendező- és karmester-tanáraink voltak. Egy tanévben általában két-három teljes operát tanultunk meg, ezeket repertoárszerűen elő is adtuk. Így énekelhettem például Grazban és Prágában körülbelül harmincszor Weber Bűvös vadászának Agathe szerepét is.
- Ha jól számoltam, tizenhat opera szerepel eddig repertoárján.
- Igen, amikor Kollár Imre fő-zeneigazgató volt Debrecenben, a zene világnapján minden évben koncertszerűen előadtunk egy teljes operát.
- Mely zenei világban érzi igazán otthon magát?
- Ami a gégémben benne van, mind szívesen éneklem a reneszánsztól kezdve a napjainkban komponált művekig. Egyszerűen szeretek énekelni. Szívesen kamaraéneklek az általam kiválasztott kollegákkal - hála Istennek, vannak ilyenek.
- Kik voltak a mesterei?
- Először Jelinek Gáborhoz jártam a konziba, nagyon sokat tanultam tőle, őt követte Sziklay Erika, vele ma is fantasztikus kapcsolatot ápolunk. Hozzá csak két évig jártam, utána mentünk ki Grazba. Odakint egy tanárom, akit eleinte kedveltem, egy kicsit furcsa volt. Nehezen tudtam tolerálni "Frau Kammersangerines" dolgait. De nagyon sokat tanulhattam zseniális dalirodalom-tanáromtól, karmesterektől, korrepetitoroktól. Az viszont mindennek a csúcsa volt, hogy találkozhattam Astrid Varnayval. Sajnálom, hogy vele oly későn, pár évvel halála előtt ismerkedhettem meg. Sokat köszönhetek neki. Ha esetleg tíz évvel korábban találkozhattunk volna...
- 1997-ben kapta koncerténekesi diplomáját, nem sokkal később viszont már a bécsi Stephansdom hangképzője lett. Milyen feladatkört jelent ez a titulus?
- A bazilikának több kórusa van, és nagyon sok szólót énekelek ott napjainkban is. Az akkori dómkarnagy megkérdezte, nem volna-e kedvem a kórustagokat egyénileg hangképezni. Ezt évekig csináltam, sőt az Arnold Schönberg Kórus tagjai is szép számmal jártak hozzám, olykor most is kérnek erre, de egyszerűen ma már nem jut időm rá. Más világ van ott, pénzt is áldoznak az igényes kóruséneklésre. Nem tudom, ez idehaza hogyan működik. Pénz nincs, de talán igény sincs az egyéni hangképzésre.
- Többször láttam-hallgattam Önt koncerténekesként Bach passióiban, kantátáiban Vashegyi György vezényletével. Feltűnt, mennyire szívvel-lélekkel, szinte mosolyogva énekel.
- Az éneklés tehetségét Isten és ember, a kollegák és a közönség szolgálatára kaptam. Nincs jogom ölbe tett kézzel ülni otthon a fotelban és magamnak bizonygatni, hogy én micsoda jó énekes vagyok. Az a dolgom, hogy örömet vigyek az emberek közé. Az oratóriumot nem szabad savanyú arccal énekelni. Azt nyilván azért komponálta a szerző, mert a lelkéből indíttatást kapott rá. Éppen ezért azt képtelenség égre emelt tekintettel, "műszomorúsággal" énekelni. A szólistának is lélekkel kell megszólaltatnia, mert a mű olyan szép. Örömet jelentett a szerzőnek, amikor megírta, a szólistának, mert előadhatja és a közönségnek, mert meghallgathatja.
- Kevés szabadideje lehet.
- Az elmúlt időszak igen "súlyos" volt. Most egy kicsit szabadabb leszek. Lesz még egy Fidelióm a hónap végén, aztán december 23-án Bécsben, a Stephansdomban Bach Karácsonyi oratóriuma vár rám, január elsején a Művészetek Palotájában Haydn Teremtésének szoprán szólóját éneklem az Európai Kamarazenekarral, Fischer Ádám vezényletével.
-2008 októberében a Fidelio premierjén nagy sikert aratott a címszerepben, melyet akkor beugrással énekelt. Idén tavasszal, a Májusünnepen a Titusz kegyelme című Mozart-operában Vitelliát szólaltatta meg, szeptemberben pedig a Rózsalovagba állt be, Tábornagynéként. Harmadik évadját tölti az Operaházban, sikereit tekintve nem kevés a csak három szerep?
- Igazából nem is vagyok nagyon szomorú, hogy eddig nem kötött le túlságosan a Magyar Állami Operaház. Ha operában énekel az ember, az természetesen az előadások mellett meghatározott mennyiségű próbaszámmal jár. Ez többek között azt is jelenti, hogy vezetéstől függően vagy elengednek egyéb kötelezettségnek is eleget tenni, vagy nem. Nem keserít, hogy nem kell mindent elénekelnem. Annyi jó énekes van a Házban. Igazságosan nagyon nehéz a szerepeket kiosztani, de talán az megoldható lenne, hogy mindenkinek elegendő feladat jusson. Vannak tervek, szerepálmok, majd meglátjuk... Fischer Ádámmal énekeltem már idén is a Ringben, és felkért, hogy a jövő évi Wagner-napokon coveroljam Elzát a Lohengrinben. Ha ő felkér coverolni, az mindig jó ómen.
- Sokat dolgoztak korábban együtt?
- Nem. Meg nem tudom mondani, hány évvel ezelőtt a Rádiózenekarral a Zenei Együttesek megalakulásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából vettük fel Brahms Requiemjét, a CD-n azonban nem került kereskedelmi forgalomba. Nagyon szép élmény volt ez az előadás, ma is szeretettel emlékszem vissza rá. Ezt a Requiemet nagyon sokat énekeltem, elsősorban német nyelvterületen, de idehaza is. Egész különleges volt, ahogy Ádám megközelítette a művet: leszedte róla a "mázat" és kicsit puritánabb, protestáns hangulatú előadást dirigált. Azóta is azt tartom a legszebb Brahms-Requiemnek, amelyet valaha is énekeltem.
- Az Operaház új vezetőségével tárgyalt már az együttműködésről?
- Igen, beszélgettünk. Vannak nagyon szép kilátások, a konkrétumokról viszont csak akkor szeretnék beszélni, amikor azokat már papíron is dokumentáljuk. Ha minden igaz, decemberben valamennyien kézhez kapjuk a következő évad teljes programját, a felkérésekhez kapcsolódó, napra pontos próbarenddel. Nagyon örülök ennek, mert ilyen precíz szervezés mellett sokkal szabadabban gazdálkodhatom az időmmel és vállalhatok egyéb feladatokat is.
- Szerepálmok?
- Richard Strauss Ariadnéja mindenképpen, amihez viszont egy világverő tenorista is kell. Aztán a könnyű Wagnereket: Elza, Erzsébet, Sieglinde maximum. Imádok operettet énekelni, legutóbb, még évekkel ezelőtt a Lili bárónőnek volt nagy sikere, és nagyon vonzana például A víg özvegy is. Remélem, eljön egyszer ez is.
- Verdi, Puccini?
- Voltak már nagy ajánlataim. Amikor meghallják a hangomat, azt hiszik, abban benne van minden. Nagyon odafigyelek a felkérésekre, és amikor érkezik egy, megvan a konzulensi csoportom, velük egyeztetek, és az ő véleményüket figyelembe véve döntök. Ismerem a saját erőmet, és szeretem megválogatni, mit énekelek el, mi az, amit semmiképpen nem vállalok. Példaképem Astrid Varnay. Amikor tanultam nála, egyszer - nyolcvankét éves korában - megrázta magát és elkezdte Ortrudot énekelni. A hangja teljesen intakt volt. Szeretném én is megérni azt a magas kort, ami neki megadatott, s közben vidáman dalolni Elsát!
