Barcsay 1.jpg

Kiállítással és díjátadóval nyitja a Barcsay 125 jubileumi évet a Magyar Képzőművészeti Egyetem

A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) 2025-ben nagyszabású programsorozattal emlékezik meg Barcsay Jenő születésének 125. évfordulójáról.

A jubileumi eseménysorozat nyitórendezvénye az Hommage à Barcsay Jenő című kiállítás és díjátadó, melyre az egyetem Barcsayról elnevezett kiállítótermében kerül sor január 14-én. A kiállításon megtekinthető a Barcsay Jenő-szoborpályázatra beérkezett huszonhat szobrászhallgató huszonnyolc terve, illetve a megvalósuló, nyertes pályamű, Bárdi Dominik végzős hallgató Fénykapu című alkotása. A szobor különlegessége, hogy áttört, a fényt derengőn áteresztő, nagy méretű alabástromtömbből faragják ki. Bárdi Dominikon kívül díjat kap még Wessel Martin, Sarfenstein Ditta Margit és Tatár-Kiss Virág szobrászhallgató is.

Az Hommage à Barcsay Jenő nyitórendezvényen adják át a Barcsay-díjat is, melynek elnyerésére a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány minden évben pályázatot hirdet. Idén a kuratórium elnökétől, Feledy Balázstól az MKE három egykori hallgatója veheti át a kitüntetést: Dávid Zita festőművész, Kovács Zoltán szobrászművész és Vető Orsolya Lia festőművész.

A Barcsay 125 jubileumi emlékév keretében a Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyszabású programsorozatot – kiállításokat, könyvbemutatókat, Barcsay Jenő-tanulmánykötetet, Barcsay két könyvének újbóli kiadását, valamint konferenciát – szervez. Az emlékév kiemelkedő eseménye a Magyar Képzőművészeti Egyetem fő kiállítótermében július 14-én nyíló különleges tárlat, amely Barcsay festményeiből és anatómiai rajzaiból válogat. A kiállítás célja nem a teljes életmű, hanem a főbb alkotói korszakok, témák, motívumok bemutatása, a műfaji sokoldalúság kiemelése. Külön hangsúlyt kapnak a mester kevéssé ismert kései, absztrakt, úgynevezett fekete korszakának művei, valamint a máig alapműnek számító Művészeti anatómia című kötetének eredeti rajzai.

Barcsay Jenő művészi hagyatéka

Barcsay Jenő (1900–1988) a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakja, az absztrakt-konstruktivista irányzat meghatározó képviselője. Több mint hat évtizedes művészi pályafutása során a legkülönfélébb műfajokban és technikákban alkotott: az alföldi realista festészet hagyományaihoz kötődő portréi, klasszikus vonalvezetésű rézkarcai, expresszív tájképei, letisztult arányrendszerű figurális mozaikjai vagy a pusztán színekből és geometrikus alakzatokból építkező kompozíciói mind-mind a gazdag életmű részei. Barcsay alkotásai a magyar konstruktív törekvések csúcspontját képviselik, egyéni látásmódja ma is inspiráló.

Tanár és tankönyvíró – örök érvényű művészi anatómia

Festői munkássága mellett Barcsay Jenő a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is maradandót alkotott: 1945-től három évtizeden keresztül tanított művészeti anatómiát. Az általa kidolgozott módszertan ma is szilárd alapja az anatómia tantárgy oktatásának, amely nemzetközi szinten is komoly vonzerő a művészhallgatók számára. 1953-ban jelent meg Művészeti anatómia című tankönyve, amely azóta is a művészeti oktatás alapvető forrásműve, számos nyelvre lefordították. A kötetet illusztráló ceruzarajzai óriási művészi értékkel bírnak – a munkájáért Barcsay Jenő Kossuth-díjat kapott.

A Barcsay 125 jubileumi emlékév a Magyar Képzőművészeti Egyetem szervezésében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósul meg. Az eseménysorozat megrendezésében az MKE kiemelt partnere a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány.

Ez is érdekelheti

A festőművész, aki „visszatalált” a szobrászathoz – Péterfy László 90

Ma – május 2-án – ünnepli kilencvenedik születésnapját Péterfy László Kossuth-díjas festő- és szobrászművész, aki többek között Szent Istvánról, Bethlen Gáborról és Kós Károlyról készített köztéri szobrot, de Makovecz Imre számos épületét – például a paksi Szentlélek katolikus templomot vagy a győri bencés apátság kápolnáját – is az ő alkotásai díszítik.

Mágikus realizmus ma: amikor a valóság már nem elég

A valóság egyre kevésbé tűnik stabilnak, és egyre több benne a bizonytalanság. Nem véletlen, hogy a kortárs művészetben megint egyre több az olyan kompozíció, amely egyszerre ismerős és zavarba ejtően idegen – mintha a hétköznapiban keresné azt, ami már nem magától értetődő.

Honnan nézünk? – Női testek és nézői pozíciók az Apollo Galériában

Az Apollo Galéria Ön itt áll című kiállítása négy női művész alkotásain keresztül azt vizsgálja, miként alakítja a befogadást a mű és a néző közötti távolság, és hogyan hatnak erre azok a társadalmi minták is, amelyek meghatározzák, miként nézünk a testre.

Az eozin fénye olyan titokzatos, mint Zsolnay szabadkőművessége

Amíg valaki nem látta az eozint, nem tudja elképzelni, ám miután látta, míg él, nem felejti el – mondta az 1828. április 19-én született Zsolnay Vilmos, a keramikus, aki ezt a fényt nem csak a pécsi Zsolnay porcelángyárba vitte el, dísztárgyai szerte a világon népszerűek voltak.