Elhunyt Somogyi Győző festőművész
Somogyi Győző művészete a magyar és keresztény képi hagyományok megőrzését, felélesztését, a modern és posztmodern művészet tanulságaival való ötvözését és ezáltal a bennük megjelenő értékek átörökítését célozza.
Életének 84. évében elhunyt Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja, aki művészetében a magyar történelmi sorsfordulókat, a vallási és a hétköznapi életet mutatta be a képzőművészet markánsan egyéni formanyelvű, következetesen figuratív eszközeivel. Somogyi Győzőt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Somogyi Győző 1942. július 28-án született Budapesten vasutas családban, ám kisgyermekként hosszú időt töltött édesanyja szülőföldjén, Jászapátiban is. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, majd háromszor felvételizett sikertelenül a Képzőművészeti Főiskolára. Különböző munkahelyeken végzett fizikai munkát, miközben – öccsével, a később művészettörténész pályára lépett Somogyi Györggyel együtt – Szilágyi Ernő filozófus baráti-tanítványi körében képezte tovább magát. 1962-ben civil hallgatóként beiratkozott a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémiára, majd 1967-ben pappá szentelték, és 1968-ban az egyháztörténet doktorává avatták. 1975-ig munkáspapként működött, de ezzel párhuzamosan 1973-tól már kiállító grafikusművészként is sikereket ért el.
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója, a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagja lett, és 1977-ben elnyerte a miskolci Országos Grafikai Biennálé Nagydíját. Az 1970-es években a Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet (BÉPA) nevű kisvállalkozás egyik, Erdély Miklós által vezetett műhelye volt a munkahelye, és ennek révén megismerte a hazai neoavantgárd művészet képviselőit és gondolati rendszerét. Közben bejárta a magyar vidéket és a Kárpát-medence számos táját, tanulmányutakat tett Nyugat-Európában és Görögországban.
1975 óta a nyarakat a Balaton-felvidéki Salföldön vásárolt, majd jórészt saját munkával felújított és kibővített parasztházban töltötte. A hagyományos állattartásra berendezett porta 1986 óta feleségével, Korényi Dalma szobrásszal, iparművésszel közös otthona. Részt vett az 1980-as évek ellenzéki mozgalmaiban, rendőri ellenőrzés alatt állt. A – képzőművészeti tevékenységéhez szorosan kötődő – katonai hagyományőrzés is egyre fontosabb szerepet játszott az életében, és ilyen tárgyú kutatásaiért már 1983-ban megkapta a magyar értelmiségiek által alapított Március 15-e Díjat.
Művészi munkásságát 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, a Balaton-felvidéken végzett környezetvédelmi tevékenységét 1994-ben Pro Natura díjjal ismerték el. 1996-ban a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címmel, 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2014-től a Nemzet Művésze.
A nem hivatalos helyi művészeti élet aktív szereplője, 1989-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Veszprémi Művész Céh nevű szakmai, érdekképviseleti szervezet. A műveiből rendezett több száz egyéni és csoportos kiállítás közül a legjelentősebbek a budapesti Ernst Múzeumban 1992-ben és 2003-ban rendezett retrospektív tárlatok, majd a Vigadóban 2014-ben bemutatott nagyszabású életmű-kiállítás voltak. Utóbbihoz kapcsolódóan Sárba Katalin szerkesztésében minden korábbinál gazdagabb képanyagot közlő életmű-album látott napvilágot. (Forrás: MMA)
Címlapkép: Somogyi Győző 1987-ben Forrás: Fortepan/ Hegedűs Judit