Dvořák a h-moll gordonkaversenyt New Yorkban kezdte írni, és cseh földön fejezte be, 1895-ben, így a mű egyik legfőbb ihletője a honvágy. A II. tétel személyes titkokat rejt, mert a szerző felidézte benne a "Hagyj engem egyedül" c. korábbi dalát, amely első szerelmére, későbbi sógornőjére, Josefinára emlékeztette. Dvořák hazatérve értesült Josefina haláláról, és a hír hatására átírta a mű fináléját, itt is felidézve az egykori kedvesére emlékeztető dalt. A szerző szándéka szerint "a finálé lassan elhalkulva fejeződik be, mint egy lehelet,...majd felerősödve a zenekar veszi át az utolsó ütemeket, és viharos hangon fejezi be a művet."