Thomas Hampson Budapesten

Zene


thomashampson6.jpg
Forrás: Művészetek Palotája

Az ötvenes évei elején járó, amerikai Thomas Hampson tizenkilenc évesen szerepelt először operában, Humperdinck Jancsi és Juliskájában ifjú kora ellenére már az apát alakította - ez a baritonok sorsa. Többek között Elizabeth Schwarzkopf tanítványa lett, s 1980-ban jött át Európába: először a düsseldorfi, majd a zürichi operában lett tag, s állandó munkatársává vált Jean-Pierre Ponnelle rendezőnek és Nicolaus Harnoncourt karmesternek.

 
Jóllehet, legjellemzőbb "szakterülete" a daléneklés, hangjának és játékának sokoldalúsága, színpadi vonzereje és eleganciája hatalmas karriert biztosított számára az operaszínpadon, lemezein pedig operettet, oratóriumot és musicalt is szívesen s nagy biztonsággal ad elő. Polgár László Leporellója mellett volt Don Giovanni, játszotta a Sevillai borbélyt, a Tell Vilmost, a Macbethet, az Anyegint és a Figaro házasságát, hogy csak néhányat említsünk megszámlálhatatlan operaszerepe közül. Legutóbb a már említett Simon Boccanegra címszerepében volt látható a közelünkben, Ferruccio Furlanetto partnereként, illetve a Salzburgi ünnepi játékok legendás Traviatájában az új opera sztár-párossal, Anna Netrebkóval és Rolando Villazonnal, Willy Decker lenyűgöző látványvilágú rendezésében.
 
Lírai baritonja és muzikalitása révén dalénekesként is a legjobbak közé sorolható. Leonard Bernsteinnel alig néhány évvel a mester halála előtt találkozott össze, s együttműködésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Hampson ma Mahler műveinek egyik legavatottabb tolmácsolója. A dal műfajában azonban nem kizárólag a német romantika, Schubert, Hugo Wolf és Richard Strauss tartozik szakterületéhez: gyakran és szívesen válogat szülőföldjének komponistáitól is. Mint mondja, a dal és az éneklés "létezésünk naplója", s mint ilyen, a kultúrák közötti párbeszéd és megértés eszköze egyben. A nemzetközi együttműködés érdekében 2003-ban létrehozta a HAMPSONG Alapítványt, melynek internetes fórumán saját eddigi tevékenységének eredményeit, esszéket és hanganyagokat tett közkinccsé. 
 
Budapesti hangversenyén először Liszt-dalokat énekel, Mahler-programjában az Egy vándorlegény dalai (Lieder eines fahrenden Gesellen) közül válogat, majd A fiú csodakürtje (Des Knaben Wunderhorn) egyes dalait adja elő. Zongorakísérője, Wolfram Rieger régi muzsikustársa, aki szintén Schwarzkopf-tanítvány volt.