Thierry Mallevaës így ír a Unit együttes lemezről: "Ennek a lemeznek története van. Vagy inkább földrajza: a Unitban a szárnykürt brüsszeli, a gitár magyar, a bőgő a Loire-völgyében, a nád Marseille vidékén terem, a pergődob pedig a Balti-tenger mellékéről merít ihletet. A Unit nem az európai dzsessz kirakata. Sokkal inkább antenna, mely érzékeli, erősíti, integrálja, keveri, fejleszti, gazdagítja a kontinensen alkotott és előadott kreatív zeneműveket." A Monio Mania e második albumával debütál a kiadónál. Az excentrikus zenekar vezetője a francia szaxofonosok új generációjának egyik legtehetségesebb képviselője, Christophe Monniot, akinek gyakran groteszk, néha éppenséggel bizarr, de mindig érzelemgazdag játéka - Denis Charolles dobolásával egyetemben - sokak számára ismerős lehet már egy másik BMC-albumról (La manivelle magyare - BMCCD113). A zenekar további meghatározó alakja Spányi Emil billentyűs, "aki olyan szintetizátorhangzásokat használ, melyek nem valami más hangszert akarnak utánozni, hanem valóban szintetizátorként szólnak, gyökereikkel a '70-es, '80-as évek fúziós világába kapaszkodva - csak éppen ez a fickó kivételes, egészen egyedi" - ahogy Annika Westman jellmezte őt egyszer a francia Télérama hasábjain. A két nemzetközi hírű gitáros, Manu Codjia és Marc Ducret referencialistája igencsak hosszúra nyúlik, előbbi talán Erik Truffaz zenekarának tagjaként legismertebb, de játszott már többek között Pat Metheny, Adam Nusbaum és Miroslav Vitous társaságában is, Ducret védjegyszerű játékáról pedig mind a saját neve alatt megjelenő, mind pedig a különböző francia zenekarokkal közösen készített albumai kapcsán felsőfokon szólt a kritika. A zenekar hangzását Cécile Daroux, illetve Sylvaine Hélary fuvolaszólamai és Bujtor Balázs remek hegedűjátéka teszik teljessé.