Új Kodály-lemez

Az átlagos hangversenylátogató úgy tartja számon Kodály Zoltánt, mint kórusművek komponistáját és a nevéhez kapcsolt, világszerte elismert zenepedagógiai koncepció megteremtőjét. Pedig oeuvre-je kamaraművekben, dalokban és zenekari alkotásokban is gazdag, ráadásul ez utóbbi apparátusra írott darabjai végigkísérik zeneszerzői pályáját.

Ritkán játszott zenekari darabjai közül talán az 1926-27-ben, feltehetően Bartók Béla javaslatára keletkezett Háry János szvit a legismertebb. Népszerűsége minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a forrásául szolgáló daljáték (1925-27) vígjátéki szüzséjének megfelelően könnyed hangot üt meg.

Kodály első érett, felnőttkori kompozíciója, az 1906 augusztusában és szeptemberében komponált Nyári este is zenekarra íródott. A kompozíció élettörténete mindazonáltal egyedülálló a zeneszerző pályáján. Diplomamunkának készült, és első alkalommal 1906. október 22-én mutatták be Budapesten, ezt követően azonban mindössze kétszer hangzott fel újból, s ezután Kodály íróasztalfiókjába rejtette, mint oly sok más, a zeneakadémiai időkben keletkezett darabját. 1928-ban azonban Arturo Toscanini, aki épp ekkor mutatta be a milanói Scalában Kodály oratorikus művét, a Psalmus hungaricust, felkérte a zeneszerzőt egy zenekari mű megírására. Kodály akkor nem vállalkozott arra, hogy új művet komponáljon, ám elővette és átdolgozta ifjúkori alkotását.

A lemezen felcsendülő harmadik kompozíció, az 1939-ben befejezett Fölszállott a páva - variációk egy magyar népdalra azonban már teljes pompájában mutatja be e koncepció lényegét. A téma, a híressé vált páva-dallam pentaton hangsorú, a magyar népzene legősibb rétegéhez tartozik. A Páva-variációk sorozata azonban nemcsak a népdallal tart rokonságot. Az ifjú Kodály számára a modern magyar művészet megteremtése terén példaképként szolgáló Ady Endre azonos című költeménye is forrása lehetett a zenekari műnek.