szekesfovarosizenekar.jpg
Székesfővárosi Zenekar - fotó: filharmonikusok.hu
A háború után Fricsay Ferencet és Somogyi Lászlót nevezték ki vezető karmesternek. Vendégként több mint negyvenszer vezényelte az együttest Otto Klemperer, rendszeresen dirigálta Doráti Antal. Elindult a sikeres külföldi vendégszereplések sora. De feltűnt a zenekar élén Ferencsik János is, aki 1932-től hangversenyezett a Székesfővárosi Zenekarral; összesen
Ferencsik János - fotó: zeneszalon.hu
több mint ezerkétszázszor dirigálta a zenekart, illetve utódát, az Állami Hangverseny-zenekart, 1953-tól haláláig, 1984-ig az együttes főzeneigazgatója volt. E harminc év, úgy tűnt, betölthetetlen űrt hagy maga után. Utódát csak 1987-ben sikerült megtalálni Kobayashi Ken-Ichiro személyében. Őt tíz év elteltével Kocsis Zoltán váltotta, és vele már nemcsak nemzeti, de európai, sőt világmércével mérve is professzionális szintre emelkedik a most 85 esztendős nagy öreg. És fiatalosabban szól, mint valaha.
Akik azon aggódtak, hogy Kocsist, a zongoraművészt eltünteti Kocsis, a karmester, nem egészen jogosan aggódtak, bár tény, hogy egyre ritkábban lép fel a zongora mellett.
 

kobayashi_kenichiro.jpg
Kobayashi Ken-Ichiro - fotó: muzsika.net

Kinevezésekor azonban neki magának is kicsit más tervei voltak még. Egy, a Muzsikának 1997-ben adott interjúban így fogalmazott: "...azért nem fogok olyan sokat vezényelni. Részben nem szeretném, ha rám sütnék, hogy ebben a szakmában is elveszem mások kenyerét. Másfelől pedig a zenekarral végzett munka sokkal jobban érdekel, mint az, hogy koncerteken is vezényeljek. Csak közhelyeket tudnék mondani arról, hogy nem a sikert hajszolom. Igazán elég lehetőségem van rá, hogy fellépjek. Engem itt most a minőség érdekel. Jelesül, hogy az ÁHZ nemzetközi mércével mérve is jelentős zenekar legyen, saját profillal, olyan törzsrepertoárral, amelyet nagyon jól tud. És legyen néhány mű, amit ez a zenekar tud a legjobban a világon."  Ha Kocsis többet is dirigál ma már, mint akkor tervezte, többi terve megvalósult. A repertoárt jelentősen kibővítette, a minőséget hallhatóan megemelte, a tagok berzenkedésén is úrrá lett, a kemény munka beérett. Mára bizonyos művek szakértő előadói lettek.

Kocsis Zoltán - Gordon Eszter portréja

Dohnányi: Ünnepi nyitány; Brahms: I., III. és X. magyar tánc; Kadosa Pál: III. zongoraverseny; Bartók: Kossuth-szimfónia; Kodály: Páva-variációk; közreműködött.: Ránki Dezső
Az este is ezt tükrözte. Brahmsot leszámítva (bár őt is magyar táncaiból képviselte három), magyar este volt. Zeneműveiben gyengébb első rész után pompás második következett. Dohnányi Ünnepi nyitányát, úgy vélem, éppen az ünnepi cím emelte be az estébe, mert egyébként rémesen dagályos ez a nyitány. Kadosa zongoraversenye sem lesz kedvenc művem, bár Ránki Dezső nagyszerű játékával mindent elkövetett, hogy a mű élvezhető legyen. Bartók Kossuth-szimfóniája éppen Kocsis Zoltánnak köszönheti, hogy ma gyakrabban hallható végre. A mű végtelenül szomorú, amely a magyar múltnak nem a hősiességét, hanem a tragikumát idézi fel, nem véletlen, hogy nem ezzel zárult az este, hanem a fénylőn optimista Páva-variációkkal. Pompásan szólt a hatalmas zenekar, méltón ünnepelte saját magát. Kocsis pedig meghívott mindenkit a 100. születésnapra. Remélem, megérem.

A Kossuth-szimfónia felvétele a Bartók Új Sorozat első CD-jén több rangos nemzetközi díjat nyert, és már aranylemez. A születésnapi hangversenyre jelent meg a zenekar történetét bemutató, 500 képet tartalmazó Hang-Szálak című könyv. Április 1-jén kiállítás nyílt a Virág Judit Galériában, mely válogatást mutat be az elmúlt öt és fél évben a Nemzeti Filharmonikusok plakátjain szerepelt kortárs magyar műalkotásokból.