A weimari vándoridő nyomában
Weimar nem Bayreuth, itt nem a Richard-előd dominál, hanem a másik ükapa, Liszt Ferenc. Ha valaki nem tudná: a nagy Wagner Liszt lányát, Cosimát szerette el első férjétől, Bülowtól. Közös fiuknak, Siegfriednek egyenes ági leszármazottja Nike Wagner, az irodalomtudományok doktora, aki - mint e sorok írójának magyarázta - épp Liszt "renoméját" szeretné a Wagner-rajongó Némethonban visszaállítani, hisz a magyar zeneszerzőt a családban és a germán zenevilágban is háttérbe szorította a Nibelung-gyűrűjének zseniális alkotója. Minden erejével azon van, hogy ezen változtasson; ezért is örült annak, hogy négy éve meghívták a weimari fesztivál művészeti irányítására. Hisz Liszt 1842-ben itt telepedett le, s udvari karmesterként itt írta meg műveinek nagy részét, míg 1861-ben el nem hagyta Weimart.
A középpontban természetesen a helyi "lokálkozmopolita" nagyság, Liszt áll, amint Nike asszony aposztrofálja, a világpolgár művész, akinek oly sokat köszönhet a város. Ezért is nevezte el a zongora-sorozatot Pélérinages-nak (Vándorévek), Liszt híres kompozíció-sorozatának címét kölcsönözvén neki. A mottó pedig "Souvenir", hiszen a romantikus zeneszerző megannyi "Reminiszcenciát", "Souvenirt" komponált ezen a címen. "És Weimar nem-é a világszellem kővé vált emléke már önmagában véve is?" - teszi föl a költői kérdést Wagner asszony. Ez adta az ötletét annak az Emlékezni című kiállításnak is, ahol tárgyi relikviák őrzik ezt a hagyományos szellemet.