Kompromisszum az udvar és a nemesség között. Ez jellemezte az 1790-91. évi országgyűlés II. Lipót által szentesített törvényeit. A főbb törvénycikkek: az új uralkodó mindig köteles fél éven belül összehívni a koronázó országgyűlést (III. tc.); a magyar Szent Koronát az ország szívében, Budán kell őrizni (VI. tc.); Magyarország szabad és független állam, s kizárólag saját ősi törvényei szerint kormányzandó (X. tc.); a törvényhozás jogát a király és a diéta közösen gyakorolja, s az uralkodó biztosítja a rendeket, hogy nem rendeletekkel és pátensekkel fogja irányítani az országot (XII. tc.); az országgyűlést háromévenként össze kell hívni (XIII. tc.); az adókat csak az országgyűlés szavazhatja meg (XXII. tc.); biztosítja a protestánsok számára a szabad s nyilvános vallásgyakorlatot, a templomok és iskolák használatát, fenntartását (XXVI. tc.); becikkelyezi Mária Terézia 1767. évi urbáriumról szóló rendeletét és a jobbágyok szabad költözési jogát (XXXV. tc.); megállapítja az országgyűlés által a reformmunkálatok céljaira kijelölt bizottságok feladatait és felsorolja vezetőiket, illetve tagjaikat.
