A darab a szereplők műhelymunkájának eredményeként jött létre. A Frontátvonulás és a Nyugati pályaudvar című albumokat dolgozza fel, az összekötő szövegeket pedig Bereményi Géza diktálta le egy ebédlőasztal mellett úgy, ahogy egykor alkotótársának évtizedekkel ezelőtt.
Vizi és Ecsédi találkozott, ezzel kezdődött minden. Az ő történetüket írta meg Bereményi Géza és adta elő Cseh Tamás két részletben, két Magyarországon: 1979-ben és 1992-ben. Ezt a történetet olvasztotta egybe és adja elő a Vígszínház három fiatal színésze: Orosz Ákos, Tóth András és Zoltán Áron.
Hogyan boldogul Vizi és Ecsédi ’79-ben, és ’89-ben, milyen akadályokkal kell megküzdeniük? Milyen választ kapnak vagy adnak fontos kérdésekre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a koncertszínházi előadás is, ami különleges műhelymunka eredménye, Bereményi Géza dramaturgiai közreműködésével.
„Számomra ez az előadás a múlt, a jelen és a jövő megkerülhetetlen ok-okozati viszonyáról, a világtörténelem kisemberekre gyakorolt hatásáról, az emberségről, barátságról, az önfeledt szórakozásról és szórakoztatásáról szól. Örülök, hogy a barátaimmal utazhatok végig estéről-estére a nagyszüleink, szüleink és saját generációm összekötő, nagyon magyar és rendkívül budapesti történelmi-fikciós zenei hullámvasúton, melynek szerelvényeit Cseh Tamás és Bereményi Géza vezeti” – meséli Orosz Ákos, az előadás egyik szereplője.
A Kelet-nyugati pályaudvar a Frontátvonulás, a Nyugati pályaudvar és a Levél a nővéremnek 2. albumokról tartalmaz dalokat, egyes részekhez pedig Zoltán Áron írt zenét.
„Nekem a Cseh Tamás-dalok mindig is javarészt a barátságról szóltak. Gyerekkoromban én is sokat gitároztam, és mindig arról álmodtam, hogy találkozom egyszer egy olyan emberrel, aki, mint Bereményi Géza Cseh Tamásnak, megírja azokat a dalszövegeket, amikkel aztán „meghódítom a világot”. Ez az előadás az első pillanattól fogva egy baráti társaság közös ügye volt, a három színész és két zenész műhelymunkájának eredményeképpen mutattuk be, és a mai napig is megtartottuk bensőséges hangulatát.”
De mégis mi lehet az, ami arra késztet fiatal művészeket, hogy ezekkel a szövegekkel és dalokkal dolgozzanak? „Gyerekkorom óta hallgatom ezeket a számokat. Akkor még keveset értettem belőle, de már tudtam a szövegeket és énekeltem a régi kazettákkal együtt. A dalok bennem értek meg és fontos részét jelentik a személyiségemnek. Mindig furcsállom, hogy Cseh Tamásra valami rózsaszín mosolygós nosztalgiával gondolnak az emberek. Ezekben a dalokban és ebben az életműben nincs semmi nosztalgikus. Nagyon is aktuális és fájó örök magyar lélek van bennük. Antoine és Desiré, Vizi és Ecsédi, Irén, Lee van Cleef, Dodó néni: Nem egy elmúlt kor emlékei, hanem mi magunk vagyunk” – emeli ki Tóth András. Január 22-én Kelet-nyugati pályaudvar élő koncertszínház a Vígstreamház közvetítéssorozatában.
További információ, jegyek itt.
Forrás: Vígszínház
Nyitókép: Vígszínház/Almási J. Csaba
