Kepenyes Pál a Békés-megyei Kondorosról indulva hódította meg a világot. Szülőfaluja különleges agyagját gyúrva kapott kedvet a szobrászathoz, melyet tanára is javasolt egy sikeres iskolai feladat láttán. A kommunista rendszer bebörtönözte, 56 után végképp nem volt maradása, Franciaországon át Mexikóig és a világhírnévig jutott.
Az 1926-ban született művész először az Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczi Béni tanítványa lett. Két év tanulmány után azonban osztályidegenként eltanácsolták, 1950-ben pedig koholt vádak alapján, fegyverrejtegetésért 10 év börtönbüntetésre ítélték. Testileg, lelkileg megpróbálták megtörni, fizikailag létezett ugyan, de a börtönévekben „arcnélküli senkivé” változott. Túlélési technikáihoz tartozott a magába fordulás, a korábbi olvasmányélmények, elképzelt utazások felidézése. Művészi alkotás, szobrászkodás eszköze csupán a kenyérbél maradt. Az alkotások nem maradhattak fent természetesen, hiszen az éhség nagyobb úr volt a művészetnél.
Az átélt megpróbáltatásokról utólag pozitívan nyilatkozik, mert személyiségében olyan változásokat eredményezett, aminek köszönhetően mindig megelégedetten tud és tudott saját életére tekinteni.
Az 1956-os forradalom kiszabadította a márianosztrai börtönből. Budapestre visszatérve csatlakozott a harcoló forradalmárokhoz, az orosz tankok november 3-i érkezése után pedig eldöntötte, hogy nincs tovább maradása. 1956. november 21-én elhagyta Magyarországot, és egészen a rendszerváltásig nem is léphetett szülőföldjére. Párizsba került, ahol ösztöndíjjal beiratkozhatott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 3 évig tanult szobrászatot. A párizsi évek után hívta a nagyvilág, az új lehetőségek. Egy Belgiumban eladott feltámadásszobor árából – egy mexikói hölgyet követve – hajójegyet vásárolt Mexikóba.
Új hazájában az első évek nehézségei után egy újonnan megalakult művészi bazár tagjaként rendszeres megrendelőkre és kiállítási lehetőségekre lelt. Különleges fémékszerei révén rendkívül népszerűvé vált. Főként az Egyesült Államokban kapkodták el nyakékeit, szobrait. Állami megrendeléseket is kapott. Leginkább választott hazájában, Mexikóban találkozhatunk köztéri alkotásaival, de például a svédországi Uppsala városa is rendelt tőle. 2018 óta már Magyarországon is találkozhatunk Kepenyes-alkotással. Szülőfalujában – amely 2013-ban elnyerte a városi rangot – állították fel három szobrát is, hiszen úgy szerettek volna emléket állítani a falu világhírű szülöttének, hogy alkotásai megcsodálhatók legyenek a településen is.
Legfőképp bronzzal, rézzel, vassal, ezüsttel, arannyal dolgozik. Bevallása szerint művészete alapvető szimbólumai a tér és az idő. Művészi fejlődésére rendkívüli hatással voltak az első űrutazások, amelyek megváltoztatták benne a szép mozgásról alkotott elképzeléseket. A technikai és tudományos újdonságok érdeklődésének és művészi kísérletezésének is mindig a középpontjában álltak. Az expresszionizmus és a szürrealizmus hatását mutató, de mégis egyedi stílus méltán hozta el számára a világhírt.
„Legfontosabb saját magunk megtalálása, miközben az ember ki van téve a történelemnek”– vallotta.
Forrás: Gervai András interjúja Kepenyes Pállal.
Nyitókép forrása: guerrerogradocero.blogspot.com
