Könnyed nagyheti elmélyülés

Én két évszak között ingázom, ők két korszak között - a késő reneszánsz kori alkotó, Orlando di Lasso responzóriumaitól jutnak el XXI. századi crossoverig, időnként megpihenve az 1920-30-as évek füstös jazzklubjaiban. Reneszánsztól a jazzig címet viselő munkájuk egyszerre tisztelettudó és merész, egyházi és világi, hagyományőrző és kortárs, rendhagyó és szabályos - jól sikerült keresztezés.

Sokan fenntartással gondolnak a klasszikusokat újraértelmező feldolgozásokra, de íme itt az ellenérv: ez a formáció kellőképp bátor és profi ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen a hangulatában, hangszerelésében és lelkialkatában egymástól távol álló mozzanatokból. Balázs Elemér kísérletező kedvének köszönhetően a 2005-ös Contemporary Gregorian címet viselő lemez (melyen a Dés László-Balázs Elemér Quartet és a Voces4 Ensamble szerepel) 2006-ban elnyerte az év könnyűzenei produkciója kategóriában az Artisjus díját, a BEG Magyar Népdalok című albuma pedig, amely a jazz és a folklór jegyében született, aranylemez lett ebben az évben.

 

A zenészek játékát ma is jól eltalált kettősség jellemzi: Sóós Márton nagybőgőjének hangja olyan, mintha egy meglett férfi zsebre dugott kézzel zsoltárokat dudorászna; Lamm Dávid úgy gitározik, hogy azonnal az óceán partján találjuk magunkat - egyszerre szívszaggatóan szomorúan és kifejezhetetlenül jókedvűen; Balázs József zongorája súlytalan és hatásos; Hajdu Klára énekhangja akár a koktélruhába bújt népviselet; Winand Gáboré pedig, mint a szaxofon: laza és testes - ezzel az adottságával enyhít a fúvósok hiánya miatt érzett elkeseredettségemen. Az ellentétek egymásutánját Balázs Elemér és dobfelszerelése támasztják alá, nélkülük fennállna a veszély, hogy parttalanná válik a produkció, Czibere József ütőshangszereivel párban azonban pontos lesz, humoros és élettel teli.

 

Ami pedig ezt a színes kavalkádot isteni magaslatokba emeli, a Voces4 Ensemble négy férfihangja (Hegyi Barnabás, Csapó József, Mizsei Zoltán, Demjén András), akik hűen adják vissza Orlando di Lasso responzóriumait és segítenek lélekben is ráhangolódni a húsvéti ünnepkörre. Hiszen ezek a dalok az ünnepet megelőzően énekelt "virrasztó zsolozsma (Lamentáció) kiemelkedő tételei, melyek a reneszánsz zeneszerzők egyik leggyakrabban feldolgozott és a legbensőségesebb hangvétellel megkomponált tételei" (a segítséget a székeken elhelyezett prospektusból vettem).

 

Miután nagy nehezen átverekedem magam a bejárat előtti ideiglenes lemezbódét megrohamozó tömegen, és kijutok az utcára, egy lány kér tőlem útbaigazítást. Együtt megyünk egy darabig, majd közli velem, hogy ma megtalálta élete szerelmét. Egymásra hunyorgunk az esőben, és elválnak útjaink. Én pedig arra gondolok, amire idefelé - a húsvéti csönddel és az új évszak zajával a fejemben -, hogy tavasz van, vagy legalábbis előbb-utóbb jó idő lesz.