Persze a csapat története sokkal korábban indul, mondjuk úgy 1993 táján, amikor is a Németh László Gimnázium két kísérletező kedvű iskolarádiósa, bizonyos Tövisházi Ambrus és Tariska Szabolcs úgy dönt: zenekart alapít. A dicséretes elhatározás eredményeit jó néhány barkács módszerrel, a háztartásban rögzített kvázi-album demonstrálja, de mint tudjuk, minden jónak vége szakad egyszer... Hogy aztán jöjjön valami még jobb! 1998-ban Szőke András figyel fel az Ördögök produkciójára, ők pedig utolérhetetlen gesztussal rögzítenek néhány betétdalt a jeles rendező aktuálisan készülő filmjeihez.
Nagyjából ebben az időben kerül a zenekarba Péterfy Bori, a Krétakör Színház színésznője is, mintegy kiegyensúlyozandó az énekléssel némiképp hadilábon álló alapítók igyekezetét - s már vele került a boltokba a (tudatot fentebb említett módon megfelelően szélesre tágító) Nekem a Balaton című maxi, amely egy 1961-es táncdal modernizált változatával katapultálja a csapatot... hová is?
Innen már egyenes út vezet a 2000-es bemutatkozó album, a Betyár a Holdon sikeréhez: a programozott alapok és élő hangszerek kombinációjával elővezetett, triphopos, downtempós, reggae-s, tangós, valceres, népzenei és dzsesszelemeket eszement módon mixelő, szürreál-futurisztikusan nosztalgikus lemez azonnal a szaksajtó és a (humorra fogékony) publikum kedvence lesz.
A saját stílusát először "szobadiszkó-operett-tangó-pop-hop", majd "jegenyezene" címszóval kategorizáló formáció innentől kezdve nem úszhatja meg koncertezés nélkül, ezért képzett zenészekből álló burok formálódik a tömény mag köré. A 2002-es, afrikai és dél-amerikai ritmusokkal tovább bolondított főzet, a Molylepke Minibár már velük készül és (az alaphármas mellett) ezen az estén is Eichinger Tibor gitárjátéka, Drapos Gergely basszusai, Dudás Zsombor dobjai, Pápai István ütősei, no meg Tompa Ákos trombitaszólói rezgetik majd meg a Holdat a Duna vizén.
