Boldog idő: musical Zorán dalaira

Zorán szólókarrierjének kezdete óta a magyar könnyűzenei élet legigényesebb képviselői közé tartozik. Dusán Sztevanovity költői dalszövegei, Presser Gábor és a Zorán által választott külföldi szerzők érzéki dallamai sajátosan simulnak a művész halk szomorúságához, finom szarkazmusához, érett előadói stílusához.

 

A Boldog idő című kétórás darab dalokon keresztül vezet végig a "rock-generáció" történetén, szoros összefüggésben a társadalom, az életérzések változásaival, a múló ifjúsággal, így igen alkalmas arra, hogy prózai szövegek nélküli, a számok szerkezetét változatlanul hagyó, asszociatív szerkesztésű, látványos színpadi játék születhessen a szerzeményekből.

 

A Vándorfi László, a veszprémi teátrum vezetője által rendezett produkció félig playback, tekintettel arra, hogy a főhősök, a Vándor, az Árny és a Bohóc szereplőhármasa zongora- és gitárszóval is "beszélget". A Vándort Gazdag Tibor, az Árnyat Zayzon Csaba, a Bohócot Egyed Brigitta játssza.

 

A musicalben nemcsak Zorán, Presser Gábor, Bródy János, Adamis Anna, hanem Leonard Cohen, Boris Filan, Mark Knopfler, Sting, Chris Rea szerzeményei is elhangzanak. Az első rész a Volt egy tánc című dal után a 60-as évek indulatoktól fortyogó, a politikai rendszerrel is feleselő, balhés, szerelmet habzsoló, ifjú rocker nemzedékét idézi. Presser és Boris Filan dala az apák nemzedékétől kapott silány örökségről beszél, melyet finoman árnyalnak az Anya és Apa, a Vándor és Nő egymásba fonódó vallomásai. A magyarországi és közép-kelet-európai rendszerváltásnak társadalmi, morális viharai, gunyoros parabolái újra a rock elementáris erejével szólalnak meg, majd az üresség, a hiány hangjai után megint a Nő a menedék. Mark Knopfler Szép holnap című dalát már három nemzedék, az Apa - Anya, a Vándor - Nő és a gyermek kutatja egy élhető jövő esélyeit. Presser és Dusán Sed non est pax című himnusza teljesíti ki ezt és zárja az első felvonást. 

 

A második részben a középkorú férfi problémái bontakoznak ki. A múlandóság, az ellene feszülő düh és irónia, valamint a depresszió Oliver Blume Elmúlt a jó idő című számában összegződik, majd fokozódik még tovább már filozofikusan játékossá, bravúros allegóriában Sting emlékezetes, A körben című dalában. A történet végig sokféle helyszínné alakuló kocsmában zajlik, egészen a véget sejtető Leonard Cohen számig a Záróráig.