Euforikus zenebona

Padlóba beleépített, elgörbített kiskanalak bújnak meg a Dürer kert egyik épületének lépcsői alatt, ahol a Keleti Blokk tart nyílt napot. A rohangáló zenészek, az ott lakó amatőr festőművészek és a több internetes rádiót is üzemeltető rockerek jól megférnek a babakocsit tologató anyukák mellett. Testközelből láthatják az odalátogatók, hogyan próbálnak a gyakran irdatlan tehetséggel megáldott énekesek, alternatív formációk.

 

? Még örömzenélünk, de szeretnénk, ha egyszer ebből meg is élhetnék, viszont roppant nehéz célközönséget találni, kitörni a nagy semmiből ? mondja az egyik pszichedelikus zenét játszó együttes, a Cayetana gitárosa, Orbán Ádám.

 

A Cayetana és a Man o? Mantra zenekar közös próbatermet bérel, havi hatvanezer forintért, amit nyolcuknak kell összedobni. Egy hosszú hajú srác a helyiségbe belépő érdeklődőnek rögtön a kezébe nyomja a Cayetana demo cédéjét, és nyugodtan teszi tovább a dolgát, mintha nem bámészkodna senki. A két emeletnyi Keleti Blokkban mindenhol festmények, fotók, graffitik, sőt, PET-palackokból kirakott Magyarország is díszeleg a falon, az egész olyan, mint egy foglaltház.

 

A Néhai Bárány zenekar oszlopos tagja, Baruka Szabolcs teketóriázás nélkül körbekalauzolja az éppen arra lézengőket, megmutatja saját grafikáit is, amelyek kicsiny próbatermük falait díszítik.

 

? Geometriai formákba belenyomorgatott emberek ? mutat egyik alkotására a Magyar Képzőművészeti Egyetemre járó zenész. Majd szalad is tovább a zajos, cigarettafüstben úszó folyosón, amelynek szinte minden apró zugából kellemes zeneszó szűrődik ki. Kékes fényben lebegő szobában énekel egy sötétbarna hajú lány gitárral a kezében. A hangja és a megjelenése is annyira megkapó, hogy bármelyik ? a televízióban futó ? sztárcsináló műsorban helyből leénekelne bárkit a színpadról.

 

Bijou

Az arra járók belehallgathatnak a Bijou együttes próbájába is, a Soul and food nevű formáció andalító muzsikájával pedig vonzza a gyerekeket, a fiatalokat és a középkorúakat is. A forgatagból előbukkan a Motoroshang Rádió főszerkesztője, Pick Róbert, aki éppen élő adásban ecseteli a hallgatóknak, mi zajlik a stúdió falain belül és kívül. Kiderül, hogy ha valaki vállalja a napi tizenhat kemény óra stúdiózást és havonta ezért mondjuk húszezer magyar forintot letesz az asztalra, elindíthatja saját rádióját. Ennél azonban sokkal fontosabb a Motoroshang és a vele szimbiózisban működő Muzsikás Rádió küldetése.

 

? Nyílt fülű és gondolkodó embereknek szólnak műsoraink, amelyek a hajléktalan problémától kezdve a fogyatékos emberek hétköznapjain át a környezetvédelemig mindennel foglalkoznak. Széles a repertoár ? magyarázza a főszerkesztő, Pick Róbert. ? A lényeg, hogy kizárólag magyar zenekarok dalait sugározzuk, azon belül jazzt, rockot, metált, népzenét, sőt latin dallamokat is ? teszi hozzá. A politikától, vallási irányzatoktól és a mainstream médiától pedig távol tartják magukat, fűzi hozzá azonnal a szálakat összefogó ügyvezető, Virág Gergő.

 

A stúdióból és a Keleti Blokk épületéből könnyű megpattanni, annál nehezebb felszállni a Dallamos villamosra, olyan tömeg gyűlik össze. Egy hatvanas éveit bőven, valamint az utazók lábait is taposó ősz hajú néni kifejezetten az eseményre érkezett, ám csak a Jászai Mari térig bírja a gyűrődést. A Mary Popkids zenekar viszont már a Moszkva téren a húrok közé csap, elindul a villamos, visítanak a rágószagú, szőkített hajú rajongó lányok az Oly régóta várlak című számra, amely tetszetős, slágergyanús szám. Középkorú hölgyek rázzák a fejüket, az ősrégi villamosok meg a testüket. Így sokkal elviselhetőbb az izzadságszag és a tömegnyomor, mint hétköznap, sőt egyenesen szórakoztató.

 

A villamosvezető a szokott monoton hangon mondja be a megállókat, feleslegesen, mert a szerelvényekben tombolnak, a körúton végig gördülő sárga tömegközlekedési járművet pedig bámulják a járókelők, integetnek, fotóznak, az utcán üldögélő, hamburgert csámcsogó srácok is headbangelnek egyet a gitárszólóra.

 

Még zsibog az ember feje az euforikus zenebonától, a Kobuci kertben azonban lelassul a pulzusszám, amíg a Napra zenekar hangol. Az elektronikus rockzenét autentikus népzenével elegyítő hét tagú formáció rögtön felpörgeti a harmincas korosztály tagjait. Egy copfos, szőkésbarna hajú lány dubstepet nyom a Pici ház című számra, közben mutatóujjával és kisujjával metált int az indiánnyári estnek. Aki nem táncol, az ínycsiklandozó kobucit majszol, a levegőben fröccsszag terjeng, egy szemfüles rajongó pedig zsebkendőt dob a gitáros-énekes Both Miklósnak, amikor utóbbi bemondja a mikrofonba, hogy ki kellene fújnia az orrát. Az apró technikai szünet után azonban tovább ropják azok, akik bírják szusszal, ugyanis Hegedűs Máté prímás és Bobár Zoltán ?Boby? harmonikás olyan tempót diktál, hogy csak a jól edzettek bírják végigtombolni a rövid koncertet.

 

Napra

Az énekesnő, Krámli Kinga annak ellenére, hogy mandulagyulladással küszködik, szinte tökéletesen énekel, ha nem tudnánk betegségéről, észre sem vennénk a megszokottól eltérő hangszínt. A szemetet szedegető személyzet is rugózik a friss muzsikára, pontosabban együtt lüktet szívük a közönséggel és a fővárossal.