Laibach a PeCsában

 

Az egykori Jugoszláviában alakult banda a pop talán legfélreérthetőbb szakasza. Már a névválasztás is színtiszta provokáció. (Laibach Ljubljana neve volt a második világháborús német megszállás alatt). A nyolcvanas évek elején rekrutált különítmény szálka volt a jugó komcsik szemében. Tarkopaszra borotvált fejjel nyomták militarista performanszaikat, miközben náci rúnákra emlékeztető uniformist viseltek. Mi ez, ha nem beintés a rezsimnek?! Ezzel együtt a Laibach még véletlenül sem szélsőjobbos, művészetükből, ideológiájukból nőtt ki a szocialista blokk egyik legfigyelemreméltóbb vállalása, a Neue Slowenische Kunst, mely lényegében egy képzeletbeli állam volt, saját szabadságeszménnyel és nem létező határokkal. A Laibach nem kímélt senkit és semmit, még a popot sem. Lerombolták és újraépítették többek között a Beatlest (Let It Be, 1988) a Rolling Stonest (Sympathy For The Devil, 1990) és a Jesus Christ Superstart is (1996). Wagner és ipari zene, minimál techno és militáns indulók, ez mind a Laibach. Az est másik fellépője a Mátrix-trilógia zenéje kapcsán megismert brit Juno Reactor lesz, mely elektronikus goa trance-szel hangol rá mindenkit a seregszemlére.