Streisand közismerten nem lelkesedik az élő fellépésekért. Jó esetben évtizedenként egyszer szánja el magát arra, hogy koncertezzen - Európa kontinentális részén 46 éve tartó pályája során sohasem énekelt élőben. A jegyeket május 7-én, hétfőn reggel kezdik árulni - többségük azonban már előjegyzésben elkelt.
Az idén 65 éves Streisand azzal hódította meg a világot, hogy semmiben, soha nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. Első lemezfelvételét 13 évesen készítette, házi használatra. Anyja rendes szakmát álmodott lányának, s arra ösztökélte, tanuljon titkárnőnek. Ő azonban színésznőnek készült, több centis körmöket növesztett, hogy még véletlenül se tudjon gépelni. A Barbara névből már kamaszkorában kihagyta a második 'a' betűt, az Amerikában nehezen ejthető Streisandet viszont nem volt hajlandó megváltoztatni. Hallani sem akart róla, hogy szabálytalan orrát megműttesse, csillogó sztármosolyról sem álmodott. Énekelni csak azért kezdett, mert belépőnek tartotta a színi világba. Sohasem tekintette magát énekesnőnek, s amikor a világ legkeresettebb női előadója lett, még mindig nem győzte hangsúlyozni: "színésznő vagyok, aki énekel". Egy melegbárban jelentkezett tehetségkutató versenyre, s a nemtetszésének kendőzetlenül hangot adó közönség egyik pillanatról a másikra a tenyeréből evett. Streisand a helyszínen azonnal szerződést kapott, a jazz klubok keresett előadója lett, aki használtruha-boltokból öltözött, biedermeier fűzőkben, matrózblúzban, boákkal és legyezőkkel lépett a színpadra - fellépti díja pedig eleinte annyi sült csirke volt, amennyit csak magába tudott tömni előadás után. (Gázsija az évtizedek során igencsak megnőtt: 2000-ben, Las Vegasban két koncertért 12 millió dollárt kapott, ebből már több csirkefarmra is futotta volna.) Pályájának első évtizedében bármihez fogott, siker fogadta. Először a tévé különböző talkshow-iban lett visszatérő vendég, majd a Broadway-n debütált, a Megszerzem neked nagybani áron című darab mellékszerepében. A produkció megbukott, csupán az ő pár perces magánszáma tartotta repertoáron, háromszáz előadáson keresztül. Mindenki látni akarta az arcátlanul magabiztos tinédzsert, aki a műsorfüzetben azt állította magáról: Madagaszkáron született és Rangoonban nevelkedett. Mint mondta: mi abban a meglepő, ha egy brooklyni zsidó lány jól játssza a brooklyni zsidó lányt? Következő színpadi szerepét már neki írták, s New York után Londonban is szenzációt keltett, mint Funny Girl. Közben elkészült első lemeze is, és szerződésében kikötötte, a lemeztársaság részéről senki sem szólhat bele, mit és hogyan énekel, ő választja ki szerzőit, hangszerelőit, ő mondja meg, mikor és kinek hajlandó interjút adni, s hol lép fel a lemez népszerűsítésére. A Beatles és a Rolling Stones korában színpadi dalokkal, jazz standardekkel előálló énekesnő minden várakozást felülmúló sikert aratott, s első albumáért Grammy-díjat kapott. A Columbia lemeztársaság (illetve örököse, a Sony) exkluzív szerződése azóta is tart - ez a zenetörténet egyik leghosszabb kiadói együttműködése. Májusban megjelenő koncertalbuma lesz az ötvenhatodik zenei kiadványa, közülük csaknem harminc platinalemez. A slágerlisták után a tévé közönségét nyerte meg, első önálló show-ja Emmy-díjat kapott és egész Amerikával megismertette nevét. Gond nélkül vette birtokba a filmet is: a Funny Girl moziváltozatában Oscar-díjjal jutalmazták alakítását, s több évtizedre a legkeresettebb és legmagasabb gázsijú női filmsztár lett olyan kasszasikerekben, mint a Hello Dolly, a Mi van, doki?, az Ilyenek voltunk, a Csillag születik, vagy saját rendezései, a Yentl és a Hullámok hercege. Nyolc év kihagyás után, két éve tért vissza a filmvászonra, mint Dustin Hoffman zabolátlan felesége a Vejedre ütök című komédiában.
Eleinte élvezte a színpadi fellépést, amikor azonban 1967-ben a Central Parkban csaknem kétszázezer néző előtt adott ingyenes koncertet, pódiumra lépés előtt életveszélyes fenyegetést kapott. Félelmében többször belesült a dalokba, és megfogadta, soha többé nem énekel nyilvánosan. 1994-ben törte meg a hallgatást, amikor hat amerikai városra és Londonra kiterjedő turnéra indult - a koncertjeire szóló jegyekért valósággal ölték egymást az emberek. Bár hét éve úgy tűnt, az akkori mini-turnéjával búcsúzik az élő fellépésektől, tavaly ősszel jótékonysági alapítványainak támogatására újabb körútra indult. Legtöbbet arról cikkezett a sajtó, amikor a legendásan demokrata Streisand egy politikai nézeteit kifogásoló, bekiabáló koncertnézőt káromkodva zavart ki a New York-i Madison Square Garden nézőteréről. Később, bocsánatkérően így kommentálta az esetet: "Tudják, ki lehet emelni a lányt Brooklynból, de Brooklynt a lányból sohasem."
Nyári, európai turnéja első bemutatkozása az öreg kontinensen: Bécs után Párizsban, Nizzában, Londonban és Dublinban lép fel, s rebesgetnek további helyszíneket is, köztük Barcelonát, Rómát és Szentpétervárt. A belépők ára meglehetősen borsos, a legdrágábbakért csaknem száznyolcvanezer forintot kérnek. Ennek ellenére húsz perc alatt kelt el a teljes londoni jegykészlet, s azóta már egy újabb időpontra van telt ház az angol fővárosban. Noha a nyári kínálatban konkurensei közé tartozik George Michael, Beyoncé, Justin Timberlake és a Rolling Stones, Bécsben is a Streisand-jegyek a legkeresettebbek.
