Vajon tud-e egy mai magyar dalszerző egyszerűen, mesterkéltség nélkül újat és érdekeset mondani? Lehet-e úgy énekelni, hogy az egyszerre hasson a kusza gondolatok és csupasz érzelmek szintjén? Lehet-e egy dal "kvimbiskispálosan" elszállt, de közben nótásan szívmarkolászó?
A Maszkura és a Tücsökraj két év alatt jutott el a pincekocsmákból a fesztiválszínpadokra, és valahol az underground és a mainstream szcéna között billegett nemrég. Az első lemezük (Szégyentelen) tavaly jelent meg és mindenféle médiahadjárat és PR-varázslás nélkül a negyedik helyig mászott a MAHASZ lemezeladási listáján és eljuttatva a bandát a Fonogram gálára, "Az év felfedezettje" díj jelöltjeként Király Viktor és SP közé.
Második lemezük most jelent meg Kérlek, így szeress címmel. Már a cím rendesen "kirakja az irányjelzőt": ez nem egy alternatív, underground lemez, hanem a szó kissé megfakult, de nagyon is pozitív értelmében pop. A szövegvilág - bár magán viseli a már ismert "maszkurásság" minden jegyét - kiforrottabb, sokszor egészen szürreális (Gyöngy és vér), máskor őszinte és egyszerű (Bolond április), pofátlan és fülpirító (Tulipán), vagy akár nótás-népies (Pál Ilonka). A standard témák mellett, mint szerelem, alkoholmámor többször előkerül a magyarság gondolata (Sírva vígad a magyar), vagy éppen a cigányságé (Úgy nézek ki), méghozzá olyan szeretetteljes könnyedséggel, amilyennel ritkán találkozunk manapság.
Nem elhanyagolandó, hogy az egyedi szövegvilágot igen komoly zenei alap támogatja. A zenekar ismét temérdek stílust vonultat fel a funktól az R&B-n keresztül a latinon és a lounge swingen át egészen a csárdásig.
