Obake 
 
Az Obake japán, népi eredetű szó, és a szigetország errefelé szinte ismeretlen folklórjában a démonok, vagyis a jókai-k egy csoportját hívják így. Egész pontosan azokat a szellemeket, amelyek ?folyamatosan változnak?, azaz alakváltók. Emellett időnként az elhunytak szellemeit is illetik így, és van egy zenekar is, amely ezt a nevet választotta magának. A zenekarban amúgy nincsenek japánok: az olasz Eraldo Bernocchi experimentális gitáros és producer alapította, tagja továbbá a szintén olasz Lorenzo Esposito Fornasari operaénekes és Massimo Pupillo Zu bőgős, valamint a magyar Pándi Balázs dobos.
 
Már a tagságot látva is elmondhatjuk, hogy a névválasztás találó volt, hiszen ez az együttes négy olyan zenészfigura karrierjét és személyük révén négy olyan egészen eltérő zenei irányvonalat fon egy nyalábba, melyekről elsőre nem gondolnánk, hogy megférnek egymás mellett. Ha csak abba belegondolunk, hogy ez a négy előadó korábban kikkel zenélt közösen, már akkor is nagyon eklektikus névsort kapunk, mint például Mike Patton, Justin Broadrick, Bill Laswell és a Merzbow.
 
Nem is csoda, hogy az Obake számos különböző hatást magába foglaló zenéje is éppen úgy váltogatja pillanatról pillanatra az alakját, mint azok a bizonyos névadó japán démonok. Ha mégis megpróbáljuk megfogni, hogy miről van szó, akkor talán azt lehetne mondani, hogy doom és drone metal fuzionál elektronikus, noise hatásokkal, mindezt a math-rock és jazz precizitásával és veszedelmesen vonzó hangulatváltásokkal kiegészítve. Szintén sajátos karaktert ad a daloknak a sötét tónusú, ám mégis tekintélyt parancsoló, operaénekesi erejű énekhang.
 
A zenekar szelleme mindenesetre már testet öltött, méghozzá egy saját név alatti debütáló album formájában, mely tavaly szeptemberben jelent meg a RareNoiseRecords gondozásában. Sötét hangulatú, mégis magába szippantó, borzongató, de egyben szépségével körülölelő, erőteljes hallgatnivaló az Obake lemeze, ami biztos bejön a Sunn 0))), a Popul Vuh és az Ashra Tempel (lásd még krautrock) ismerőinek ? csakúgy, mint mondjuk a Slayer, a Melvins vagy a Coil rajongóinak is. Ezen a lemezen a különböző műfajok és hangulatok mezsgyéjén építkező zenekar olyan precízen összeforrasztott dalokat hozott létre, mint például a Human Genome Project vagy a The Omega Point, melyekbe belehallgathatunk a kiadó oldalán.
 
A budapesti koncerttel kapcsolatban további fontos információ, hogy Massimo Pupillo helyett Trevor Dunn érkezik majd a Gozsdu Manó Klubba, aki a Mr Bungle, Fantomas, Tomahawk vagy éppen a Melvins nevű zenekarokból lehet ismerős.
 
A május 2-i est másik fellépője is egy szellemről kapta a nevét: a Mombu ugyanis a Karib-térség vudu hitvilágában az a ? nem mellesleg dadogó ? szellem, amely az esőkért és viharokért felelős. A mi esetünkben a Mombu egy olyan új zenei projekt, melyet a Zu zenekarból ismert Luca T. Mai szaxofonos, és Antonio Zitarelli, a római jazz-blues punkot játszó Neo zenekar dobosa hozott lére. A dobos és a szaxofonos afrikai ritmusokat ötvöz saját jazz, hardcore és metal gyökereivel, így kreálva egy hihetetlenül fogós új képletet: a Mombu afro-grind szörnye hamar megbabonázza a hallgatót. Vizuálisan az alábbiak szerint.