 |
Az első szám instrumentális indulóra emlékeztető ütemeire egyszerre lépkednek egymás mellett a zenekar összeöltözött tagjai és bennem ezzel egy időben elkezd kiteljesedni az a negatív előítélet, amivel a Russkaja koncertjére érkeztem. Sajnos a hosszú évek során túl sok "-vich" végződésű szláv rezesbandát láttam, legtöbbjük hihetetlenül olcsó módon próbált keserédes vigadalmat csapni a pesti bölcsészlányoknak, vígaszul a felemásra sikeredett vizsgaidőszak okozta traumára. Az első szám után a dobos magyarul kezdi el hergelni a most már tömeggé érett nézősereget - a Russkaja bár osztrák illetőségű, de magyar, német, ukrán és orosz származású tagokkal is rendelkezik. A közönség kezd bemelegedni és fel is zendül az első igazán Russkaja-s, sramlis ska/punk egyveleg, de persze csak azután, hogy lassan bevonult a Drakulaként pózoló, orosz fejedelemnek öltözött énekes. Itt már kezdtem érezni, hogy előreláthatólag itt egy fokkal izgalmasabb élményben lesz részem, mint egy délszláv mulatós banda koncertjén. Hibátlan az előadásmód, a hangulat is jó és annak ellenére élvezni kezdem a műsort, hogy közben tisztában vagyok azzal, ez igazából egy fura zenei vicc. Ez a vicc viszont az összes banalitásával együtt teljesen jól működik. Bár látszik, hogy minden mozdulat, ruha és megszólalás is előre megtervezett, a hangulat egyre oldottabb és a közönség egyre vadabb. Az első ismertebb számra, a Kasatchok Suoerstar-ra már az első sorokban vad ugrálás kezdődik. Én is élvezem a profi audiovizuális élményt, de egy pillanatra azért mégis elmélázok azon, hogy milyen fura dolgok történhetnek 2010-ben. Részeg magyar egyetemisták orosz matrózoknak képzelve magukat üvöltözve pattognak a magukat ugyancsak orosznak mutató multinacionális, vérprofin szórakoztató együttes ütemeire egy magyar színpadon. Kérdés, hogy vajon hasonló produkció működhetne e nemzetközi szinten a magyar folklórra alapozva. A válasz nyilván nem, hiszen talán még négy másik nemzet van a világon, aminek olyan világszerte ismert attribútumai vannak, mint az oroszok vodkája, akcentusa és Szputnyikja.
A színpadon később elhangzik az első angol nyelvű szám, amit persze a show kedvéért muszáj az amerikai vígjátékokból ismert, eltúlzott orosz akcentussal előadni. A dal egyébként arról szól, hogy az énekes lecserélte a rubeljét dollárra, a ladáját cadillacre, a vodkáját pedig whiskeyre. Az ötlet olcsó, de a zenével fűszerezve abszolút működik. A szám után a Russkaja frontembere elérkezettnek látta az időt, hogy jól megtapsoltassa a közönséget, majd felvezesse a Psychotraktor névre hallgató interaktív performanszt. Ez egyébként amellett, hogy az együttes egyik számának a címe, elég komoly közönségaktivitást igényel. Az énekes arra ösztönözte a fellelkesült tömeget, hogy kezdjenek el körbe-körbe futni a zene ritmusára, úgy, mintha traktorok elől menekülnének. Kicsit meglepett, de a kérést több százan, sőt meg merem kockáztatni, több, mint ezren teljesítik. A hangulatot itt már nem lehetett fokozni, de szinten tartani azért abszolút sikerült. A Pink Floyd és Boney M zenei idézeteit még a lelkesedés ébrentartása végett belegyúrják valamelyik oroszos ska himnuszba, majd a közönség ismét szerepet kap: ezúttal le kell ülni és hullámozni a kezekkel. Mindenki készséges, ami azért elég jól fest. A fellépés vége felé a közönségnek még táncolni és énekelnie is kell, csak hogy teljes legyen a kép. A fellépés hivatalos zárása után a hangos "Rus-ska-ja" skandálás hatására a zenekar még játszik két ráadást, feltéve így a pontot a peckesen álló "i"-re. Bár nem kizárólag a zenei teljesítmény miatt, de pozitívan csalódtam a Russkaja koncertjét illetően. Úgy látszik, van olyan profin összerakott zenei gicss, amire ennek tudatában is felhőtlenül lehet szórakozni.
