Ennek a hat évig tartó frigynek és folyamatosan csiszolódó gyönyörű szoprán hangjának köszönhetően Sarah Brightman hamarosan az angol zenés színház egyik legnagyobb csillaga lett.
A kisebb szerepeket egyre nagyobbak követték, a Dal és tánc, majd A víg özvegy után Webber Requiemje következett, melyben Sarah sztárpartnere Placido Domingo volt. A műből nagy sikerű lemezfelvétel készült, mely az "év legjobb klasszikus albuma" lett, Brightman pedig elnyerte érte "A legjobb új klasszikus előadó" elnevezésű Grammyt.
A művésznő pályája 1986-ban Az operaház fantomjának női főszerepével folytatódott (ekkoriban született a gonoszkodó felvetés, hogy Webber műve a riasztó külsejű zeneszerző és szerelme, a gyönyörű, fiatal szopránénekesnő történetéről mennyiben önéletrajzi ihletésű). A házaspár mindenesetre 1990-ben elvált, Sarah pedig szólókarrierbe kezdett, elkészítette első szólóalbumát (Dive), melyet aztán sorban követett a többi.
Közben az akkor még kezdő olasz tenoristával, Andrea Bocellivel elénekelt egy duettet, a Time To Say Goodbye-t, mely az énekesnőt számtalan elismerése közül a legkiemelkedőbb "Biggest Hits of All Time" (minden idők legnagyobb sikere) kitüntetéssel ajándékozta meg 2003-ban.
Tavaly megjelent legújabb, Harem című korongját ugyanaz a hang jellemzi, ami évek óta Webber nélkül is naggyá teszi Sarah Brightmant. A popzenét az operával vegyítő stílusa és elbűvölő szopránja ez alkalommal arab színezetű, elektronikus, helyenként kissé diszkós hangzásban, most is érzelmes, megnyugtató hangulatban szólal meg. A művésznő a lemezt bemutató világturné keretében szeptember 8-án lép fel Budapesten.
