A '98-ban alakult Pop Ivan zenéjéhez lehetne kategóriákat és neveket csapni, úgy mint progresszív rock, free jazz, John Zorn és Tom Waits, de ezzel aligha írhatnánk le azt az élményt, amely koncertjeiken éri a hallgatót. Egyszerre baljós és érzelmes, nyugtalan és melankolikus, ami a színpadról hömpölyög felénk, és semmit nem tehetünk ellene, csak élvezhetjük. És miközben vetít a zene, muzsikál a film, hang és kép együtt hat, de nagyon.
A Pop Ivan április 26-án végre ismét előbújik titkos üregéből, de nem megy messzire, csak a Sirály pincéjéig fúrja fel magát, ott ad zúzós koncertet mindannyiunk legörömtelibb bánatára.
