Konok Tamás festőművész 90. születésnapját nagyszabású életmű-kiállítással készült megünnepelni a Ludwig Múzeum, a járványhelyzet miatt azonban el kellett halasztani a megnyitót. Időközben pedig búcsúznunk kellett a művésztől. Az alkotóereje teljében lévő, általános tisztelettel és szeretettel övezett Konok már nem élhette meg a kiállítás megvalósulását, amelynek terében most pályatársai és a szakma jeles képviselői emlékeztek rá.
Galambos Ádám, evangélikus teológus számára Konok olyan személy volt, aki nemcsak festészetében, hanem személyével is a harmóniát képviselte. Megjelenésével, világlátásával, gondolkodásával, európaiságával és magyarságával varázslatos és kivételes milliőt teremtett maga köré. „A festészetnek nem az a feladata, hogy a látványt utánozza, hanem az, hogy a láthatatlant láthatóvá tegye”, mondta. Galambos szerint Konok művészete filozófia, műveit a harmónia, a rendre törekvés és a letisztultság határozza meg. Képei láttán csendesebbek leszünk, halkabban szólunk, elhallgatunk: ezek a művek így jobbra tanítanak, önvizsgálatra, vezeklésre késztetnek. Galambos szerint Konok művei
megállítótáblák, figyelemfelhívó jelek, amelyek éppen rohanó világunkban mutatják meg, hogy a rendben való elmélyülés lehet a cél.
A kiállításból Konok S.T. című sorozatának egyik darabját választotta ennek igazolására.
Pataki Gábor művészettörténész kiemelte, hogy Konok eleven kapcsolatot ápolt a nyugat-európai irányzatokkal. Úgy tudott európai alkotó lenni, hogy nem volt benne semmiféle nyugat-európai küldetéstudat.
Nem akart mutogatni, magyarázni, példát statuálni. Mindenkivel kedves volt, a fontos magyar eredményeket elismerte, együtt lélegzett a nyugat-európai és a magyar kultúrával.
Pataki szerint Konok legnagyobb érdeme, hogy sikerült felülről néznie ezt az egész színteret, próbálta a néha ellentétes, háborúskodó csoportokat kiengesztelni. Pataki kedvenc műve a kiállításból egy korai alkotás, ami ugyan még nem Konok saját hangja, de a kép színvilágában, struktúrájában előrevetíti azt a korszakot, ami 1968 után jellemzi az alkotót.
Radnóti Sándor a 2011-es Vers L’infini című képet választotta, amely szerinte pontosan jelzi a Konok festészetében jelen lévő végtelen lehetőségeket. Gondosan megfestett ábrákból áll össze a kompozíció, amelyek a középső részen lazábban, a széleken sűrűbben szőttek: ezek a formák végtelen képzeteket idéznek elő a befogadóban. Radnóti szerint Konok egy nagy irányzat végén áll. Az újító forradalmárokkal szemben ő kifinomult, mély, gazdag, és hihetetlen ízléssel meríti ki a lehetőséget, teremti meg a jelentés nélküli, nonfiguratív, absztrakt és két dimenzióban mozgó festészet mélységét. Konok művészetét végtelen ízlés és kifinomultság jellemzi, ami emlékeztet magára az emberre is. Radnóti szerint Konok rendkívül kedves, elragadó ember volt.
Tisztában volt a saját jelentőségével, de ezt sosem mutatta, mindvégig szerény maradt.
N. Mészáros Júlia művészettörténész kiemelte, hogy Konok milyen sok irányban kísérletezett, és röviden végigvette azt az utat, amit Konok végigjárt, mire a saját stílusáig eljutott. A hetvenes évek közepére forrott ki a hangja, de már korábban is számos redukciós kísérlete volt. A kollázzsal például sikerült elszakadnia a perspektívától vagy az időrétegektől. Innen lépett tovább az időtlenítés és a tér értelmezése irányába. Az N. Mészáros által választott mű, a 2011-es S.T. fő kompozíciós eleme egy arany szalaggal keretezett piramisforma. Mögötte azonos léptékben ismétlődő sorokat látunk, aranyat, feketét, amelyeket olykor egy betűsor tör meg. A sorok és a piramis is felfelé emeli a tekintetet: a mű a transzcendencia irányába viszi el a befogadót.
N. Mészáros Júlia szerint Konok mindig a tökéletességet, a teljességet, a harmóniát kereste a művészetében, miközben a lehetséges tér leggazdagabb, legárnyaltabb formáit próbálta kifejteni. „Egymásra rétegződnek ezek a furcsa, betűszerű formák, amelyek az emberi kultúrának és az ember által megélt időnek a rétegei. Az egész létezés egy kozmikus létezésbe kerül be, a valóság magasabb dimenzióban értelmeződik ebben a képben.”
Spiró György író felidézte, amikor 2017 januárjában megnyitotta Konok kiállítását Szombathelyen. Rögtönöznie kellett, mert ő is csak a megnyitó napján látta az anyagot. Először szorongott emiatt, ám a kiállításon körbejárva Konok fél tucat képe megrendítően hatott rá. Szokatlan, hogy vonalak érzelmi hatást váltsanak ki belőle, mondja, Konok ezt mégis el tudta érni, mivel „észrevette a kortárs néző asszociációs képességét, érzékenységét, kulturális és emberi tudását, és rábízta a vonalkáit és a színeit”. Az általa választott, 2009-es S.T. derűsen világos mű, mégis minél tovább nézi, annál mélyebb bánat keríti hatalmába. Spiró szerint ezek a vonalak írásjelek, egy elsüllyedt kultúra betűi, amelyek játszanak vele, kitágítják a képzettársítási képességeit, miközben a lelkére is hatnak.
A civilizáció végromlása borzolja a lelket ezen a képen.
Konok nagyszerűsége Spiró szerint abban állt, hogy „szabályos vonalakból és idomokból egy új, lelket sajdító paradoxont hozott létre: a tragikus absztraktot, ami eddig nem volt”.
Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója visszaemlékezésében Konok családi, kulturális örökségét emelte ki. Szerinte fontos, hogy az alkotó nem pazarolta el azt az intellektuális, érzelmi és művészeti örökséget, amit a családjától kapott, sőt képes volt továbbfejleszteni. Konok „szuverén egyén volt a művészeti világban és az egyetemes világban, nagyon elemensen tudott mindent megoldani, és elegánsan fejezte ki magát” – tette hozzá. Az alkotótól azt a művét választotta, amivel Pécs-baranyai Kereskedelmi és Iparkamara központot díszítették. A Válogatott ritmusok I. különlegessé tette az épületet, ami így szervesen illeszkedik a pécsi városképhez is. Konok eltalálta a mértéket.
Fabiny Tamás szerint Konok műveinek fontossága abban áll, hogy levetik a matéria terhét, és észrevétlenül átszellemülnek. A legtöbb műve sine loco et ano, vagyis hely és év nélkül szerepel, ám az a korai festmény, amit Fabiny választott, épp nem ilyen. A nagymama 1954-ben megfestett portréja időben és térben is meghatározott. A püspök is Konok család kötelékeiről mesélt e mű kapcsán: a budai miliőről, a gyermekkori emlékekről, arról a művészi közegről, amiben Konok felnőtt. Majd emlékeztetett arra, hogy
Konok már supra loco et ano, vagyis tér és élet fölött van, már a végtelent tudja átélni; azt, amit képein keresztül korábban már meg tudott mutatni.
Konok jó kollegiális viszonyban volt Klimó Károly festőművésszel, sokszor eljártak együtt beszélgetésekre, tartottak előadásokat a művészet mibenlétéről. Klimó szerint Konok elméleti felkészültsége és tájékozottsága kiváló volt. Felidézte: mindketten a Bernáth-osztályba jártak a képzőn. Konok művei szerinte azért annyira nagyszerűek, mert képes volt a konstruktivizmus dogmatizmusával szemben egy érzelmesebb, líraibb vonalat megcélozni. „Lágyabb, emberközelibb, melegebb, közvetlenebb stílust alakított ki a konstruktivizmus határain belül.”
Matzon Ákos festőművész akkor találkozott először Konok művészetével, amikor a szentendrei Műhely Galériában válogatott szitanyomatokat az új otthonába. Ezután személyesen is megismerkedtek, és mester-tanítvány viszony alakult ki közöttük. Konok szerinte az a festő, aki a gondolatainak az analitikus eredményét akarta képi formában közölni. Nem kell előzetesen tudni, hogy mit fogunk látni, hanem hagy bennünket gondolkodni.
Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum művészettörténésze felidézte, hogy Konok már akkor bizalmat szavazott neki, amikor 1995-ben mint zöldfülű művészettörténész a régi Ludwigban besegített az életmű-kiállításának rendezésében. 25 évvel később pedig ő maga kurálja ezt a nagy kiállítást, amit még Konokkal közösen kezdtek el összeállítani. A nagy anyagból Konok legújabb munkáját, a Terhelő bizonyítékot választotta, ami rétegzettségével és szövegszerűségével visszaidézi az alkotó korai kollázsait. Szipőcs szerint ez a mű is jól mutatja Konok állandó kísérletezőkedvét, megújulásra való képességét, fiatalosságát, amit egész életében meghatározta az alkotói tevékenységét.
A tárlat a járványügyi intézkedések miatti zárvatartást követően, 2021. március 14-ig tekinthető meg.
