Kultpol

Konstantinápoly Budapesten

Archív 2012. március 19.

 

Betyártanyától az orfeumig
 
Aki "Pestet megtanította mulatni" ? jellemezték kortársai Somossy Károlyt, aki már életében legendássá vált Monarchia-szerte különleges hóbortjai, magyarosan nagyvonalú, gavallér természete, és több hétig tartó bacchanáliái miatt. A korabeli sajtótudósítások szerint a nagyhatalmú revüigazgató hetente küldte Bécsbe fehérneműit mosatni, márkás és finom varrású öltönyeit pedig rendszeren Párizs és London boltjaiból hozatta a "székesfőváros lakosságának nagy ámulatára". Egy-egy ebédjére két-háromszáz, az örökifjú Zichy Jenő gróffal közösen átmulatott éjszakái során pedig nemegyszer négyezer koronát is elköltött, amit mindig vastag kaviárággyal és vörösre főtt homárokkal díszített meztelen hajadonok felszervíroztatásával koronáztatott meg. Ki volt hát ez az élet császárának is hívott könnyű életvitelű mágnás, aki egy esti lumpolása alatt elverte egy segédhivatalnok ötéves keresetét?

 

Somossy egy "szegény füttyös házaló" fiaként látta meg a napvilágot 1828-ban (más források szerint 1837 vagy 1838-ban) Győr külvárosában. A Singer vezetéknéven anyakönyvezett ifjú a 94. honvédzászlóalj toborzótisztjeként került Klapka komáromi erődjébe, a szabadságharc bukása után pedig a bujkálás helyett inkább a nyilvánosságot választotta. Pestre költözött, hogy alkalmi pincéri munkát vállaljon a Swoboda Ignácz üzemeltette Széna (ma Kálvin) téri hírhedt Két pisztolyhoz címzett zsiványtanyájában. A helyszín a vendéglátás alapos előiskolája volt. A Singer fiú minden fortélyt, trükköt kitanult, majd csúfsága ellenére sikerült Swoboda molett nővérét is rávennie a gazdagsággal kecsegtető hőn áhított házasságra.

A frigy azonban nem tartott sokáig. A család haragja elől a "kis csapláros" egészen Hollandiáig volt kénytelen menekülni a frissen szerzett néhány ezer forintos vagyonával. Ott szerepkört váltva, 1866-ban titkárságot vállalt el Wilhelm Carré cirkuszánál. A bohócmutatvány jól sikerült. Pár év elteltével Singer már a prágai Dersin cirkusz vezérigazgató-helyettese, az 1870-es keltezésű magyar hetilapok pedig már csak úgy emlegetik az "ügyes kezű pénztárost", mint az István (ma Klauzál) téren vendégszereplő Renz cirkusz művezetője.

Singer ekkortájt kanyarodott újra vissza a vendéglátáshoz. Szórakoztatóipari tapasztalatait felhasználva rögtön titkári állást kapott a Rostély (ma Gerlóczy) utcai Károly-kaszárnyában működő Carlé Varietében, hogy innen teli zsebbel távozva, 1872-ben átvehesse a Nemzeti Múzeum mögötti Beleznay-kert üzemeltetését, újdonsült tulajdonosként pedig a közeli Korona Kávéházat. Artistaszámok, bohózatok, érzelgős valcerek mellett balett-betétekkel szórakozatja a nagyérdeműt, de Bihari János cigányprímás foglalkozatásán kívül számtalan egykori artistáját, állat- és hangszerutánzóját is beveti az első tervszerűen kitalált magyar nyelvű szórakoztató-fellegvárban.

A könnyen szerzett vagyonán és a sikeren felbuzdulva, az országban elsőként ő indítja be a csak kuplékat, polkákat és valcereket repertoárján tartó Vígszínházat, a minden este 11-kor nyitó Anker Saal mulatót. A Sugár (ma Andrássy) úti műintézmény hamar a pesti éjszaka hírhedt lokálja lesz. Ám klubját nem ezért, hanem a telek helyére megálmodott Operaház 1875-ös alapozása miatt kellett bezárnia. Persze anyagi gondokkal ekkor már nem küszködik a Somossyra magyarosított győri aranyember, aki 1891-ben megveszi Bródy Zsigmond újságírótól a Nagymező és a Mozsár utcák sarkán álló földszintes puritán küllemű épületet.

Szex, erotika, pompa és gyilkosság

Ezen a telken építteti fel 1894-ben Fellner és Helmer bécsi építészmérnökök tervei alapján az Első Fővárosi Orfeum néven futó újabb mulatóját, amelynek belső berendezéséről a kortársak csak szuperlatívuszokban beszéltek: a jobb láthatóság miatt a nézőtér a színpad felé lejtett, a bútorok barokk stílusban készültek, szokatlan húzásként a széksorok között még vacsorázni is lehetett. A karzaton büféasztalok terpeszkedtek, a kiszolgálószemélyzet pedig válogatott, csinos lányokból állt.

Az Orfeum kínálata túlhaladta a világhíres bécsi Romacher varieté színvonalát is. Az egyik legnagyobb szenzációt a kitűnően táncoló és éneklő, vörösesszőke hajával, dús kebleivel operáló Carola Cecília jelentette, akinek csalfa kegyeiért Lazarovits Zdenkó bácskai nábob hajlandó volt közel egymilliós örökségét is feláldozni, mindezt akkor, amikor a MÁV elnöke sem keresett többet évi tizenötezer koronánál.

A teljes cikk a Múlt-kor magazin tavaszi számában olvasható