(MTI) - Szabó Barbara kötete végigkalauzolja az olvasót keletkezésének, működésének, pusztulásainak és újjáépítéseinek egész során, és részletesen bemutatja az 1970-es felújításkor készült hímeskőműveket, melyek a szentélyt díszítik. A kiadvány különlegessége, hogy a benne található archív képeket a Rókus-templom plébániájának fontosabb eseményeit tartalmazó könyvéből, a Historia Domusból gyűjtötték ki, valamint a kötet végén található egy összefoglaló, amely a templom két védőszentjének, Szent Rókusnak és Szent Rozáliának a magyar néphagyományban betöltött szerepét is elemzi a szentek történetével együtt.
"A kis templom történetében az egész székesfőváros története benne van. Az ilyen munkák által nem csak a helyi közösségek öntudata erősödik, de a gyökerek kutatása Budapest összes lakójának sokat adhat" - méltatta a szerző munkáját Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyháztörténész professzora
A műemléknek nyilvánított templom a pesti belváros egyik legforgalmasabb pontján, a Rákóczi út és a Gyulai Pál utca sarkán áll. Korábban ezen a helyen a pestistől fertőzött betegek barakképületei álltak szántóföldekkel övezve. Az 1700-as évek elején pusztító pestisjárvány tetőzésekor a pesti polgárok fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek, ha Isten megszabadítja a várost a vésztől. Pest város tanácsa 1711-ben elhatározta a kápolna megépítését, amelyet 1717-ben fel is szenteltek. A kápolnában súlyos károkat okozott az 1838-as pesti árvíz, a kiáradt Duna akkori vízszintjét a templom oldalán lévő kis márványtábla jelzi. A templom melletti "Rókus-mezőn" 1781-től egy 75 férőhelyes kis kórházat építettek, amely kezdetben közgyógyászati és szociális feladatokat is ellátott (kórház és szegényház is volt egyben). Az így 207 férőhelyesre kibővített Rókus Kórházat 1798-ban adták át a városnak.
