Könyves Kálmán 1074 körül született Székesfehérváron I. Géza idősebb fiaként, öccse, Álmos egy évvel volt fiatalabb nála. Géza 1077-ben bekövetkezett halála után nagybátyja, Szent László király neveltette, aki papnak szánta az okos és művelt fiút. László, akinek nem született fia, 1094-ben őt nevezte meg utódjának ? korábban Álmost részesítette előnyben, akit a frissen megszerzett Horvátország királyának tett meg. Kálmán a következő évben lépett trónra, és 1096-ban koronázták meg. Az Árpád-házban szokásos módon megosztotta hatalmát öccsével, Álmos dukátust, azaz hercegséget kapott.
Uralkodását végigkísérte viszálykodása öccsével. Kálmán 1095-ben kíméletlen szigorral lépett fel az első keresztes hadjárat jobbára fosztogató előhadaival szemben, Bouilloni Gottfried rendezett seregét viszont erős kísérettel átengedte az országon. Külpolitikájában László nyomdokain haladva rákényszerítette a velencei dózsét a horvát és dalmát hercegi cím feladására, és miután 1102-ben Tengerfehérvárott (ma: Biograd na Moru) Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyává koronázták, ezeket a területeket Magyarországhoz csatolta.
A terjeszkedéssel északi irányban is próbálkozott, de a többi Árpád-házi uralkodóhoz hasonlóan maradandó eredménnyel ő sem járt. A kiéleződő invesztitúraharcokban (a püspök beiktatásának joga az egyházi méltóságba) a pápaságot támogatta, többek között emiatt állt V. Henrik Álmos pártjára. Adriai hódításai elismerése fejében 1106-ban lemondott az invesztitúra jogáról, de azt már nem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának.
Keresztülvitte a VII. Gergely pápa által meghirdetett úgynevezett gregorián reformokat, hozzájárult a papi nőtlenség bevezetéséhez, kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését, felállította a nyitrai püspökséget. Egyházpolitikai intézkedéseivel arra törekedett, hogy a főbb címeket minél műveltebb és rátermettebb férfiak nyerhessék el.
Nevéhez két törvénykönyv (1100, illetve 1116 körül) kiadása fűződik. László rendelkezéseihez képest jóval enyhébb szankciókat vezetett be: mérsékelte a halálbüntetés és a testcsonkítás alkalmazását, eltörölte a kényszervallatást. Legfőbb céljának a királyi hatalom és az ország gazdasági helyzetének megszilárdítását tartotta, ezért szűkmarkúan osztotta a javakat az egyháznak, és a világi birtokok öröklésének rendjét is megszigorította.
Könyves Kálmán elévülhetetlen érdemeket szerzett a keresztény magyar állam megszilárdításában, külpolitikájának köszönhetően az ország Közép-Kelet-Európa meghatározó hatalma lett. Korabeli képmása nem maradt fenn, személyéről a krónikák ? mivel az Árpád-ház későbbi királyai Álmos ágából kerültek ki ? előnytelen képet festettek.
Valószínűtlen, hogy Kálmán akár püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal és púpos, ez az egyház szabályainak és a korabeli főurak elvárásainak is ellentmondott volna. Híres volt kivételes műveltségéről, a lengyel Gallus Anonymus írta róla, hogy ?korának minden uralkodóját felülmúlta tudományával?. Udvara szellemi központként szolgált, tudós papokkal vette körül magát, ő volt az első királyunk, akinek udvarában irodalmi élet alakult ki, itt születtek az István-legendák is.
