Darvasi László: Neandervölgyiek
Darvasi László József Attila-díjas költő, író, pedagógus – akit Szív Ernő és Eric Moussambani álnéven is ismerhetünk – egy tízéves írói periódust zárt le idén júniusban, mikor megjelent Neandervölgyiek című nagyregénye. Az összesen három kötetben közreadott mű 1908-tól 1957-ig vezeti végig az olvasót a magyar történelem fordulatokkal teli, drámai és tragikus eseményei között élni és túlélni próbáló szereplők, családok három generációjának történetén. A több mint ötven fontos szereplőt mozgásba hozó monumentális regényben néhol összekuszálódnak az idő szálai, vissza-visszanyúlva a 19. századba is, fókusza azonban mindvégig ugyanaz marad: az eszmék rabságában ragadt emberek sorstörténete.
Nádasdy Ádám: Billeg a csónak
Egyik legnépszerűbb kortárs költőnk nemrég megjelent kötete az elmúlt pár év terméséből szemezget. Nádasdy kései lírájában sem hagyja el a klasszikus formákat, ezzel együtt költői előképeit is készséggel idézi meg a Billeg a csónakban, verseit mégis a friss, lendületes nyelvezet, a még mindig gyermeki játékosságot tükröző kreativitás és a hétköznapi élethelyzetek pontos, de érzékeny lírai szépséggel átszőtt leírásai teszik izgalmassá.
Kovács Dominik–Kovács Viktor: Lesz majd minden
A korábban elsősorban az általuk jegyzett drámákról ismert Kovács ikrek kötete egyszerre nagy ívet rajzoló családregény, fejlődéstörténet, szellemes humorú, mágikus fordulatokkal tűzdelt, de realista tanulságokkal bíró faluregény. A Lesz majd mindenben tehát számos műfaj összeér, ami miatt nagy sikert arathatott ebben az évben, a kötet legjobb húzása ugyanakkor az alföldi kistelepülések miliőjének sajátos megidézése, amely vonása sokszor újraolvasható klasszikussá emelheti a jövőben.
Takács-Sánta András: Világeleje
Igen ritkán (és sajnos mindegyre ritkábban) akadhat a kezünkbe olyan írás, amely az emberiség és a természet jelenkori kapcsolatáról és közös, egymástól függő jövőjéről pozitív, de legalábbis nem vészjósló hangvételben szólal meg. Takács-Sánta András Világeleje – A jó élet keresése az ökológiai válság korában című kötete egyértelműen az üdítő kivételek csoportját erősíti – azzal együtt, hogy nem ringatja hurráoptimista illúziókba sem az olvasókat. Passzív világvégevárás helyett inkább a közös cselekvésre ösztönöznek, az együttes erőfeszítések reményteljességét hangsúlyozzák a rövid esszék, melyeket olvasva lendületet nyerhetünk egy hosszú távon élhetőbb és fenntarthatóbb világ felé tett első lépésünkhöz.
Szentesi Éva: A mai naphoz nincsenek emlékeim
Szentesi Éva legutóbbi regényében egy megsebzett nő történetét meséli el, akinek bár sikerült túljutnia a testi és lelki megpróbáltatásokon, most mégis önvizsgálatot tart. Az életünket megváltoztató események, traumák feldolgozásának folyamatába meghökkentő kitárulkozással belátást engedő történet nehéz olvasmány, a kötet felkavaró tanulságaiért mégis érdemes átküzdenünk magunkat a főhős életének tragikus fordulatain – hiszen a gyógyulás lehetősége minden személyes katasztrófa után előttünk áll.
Oravecz Imre: Alkonynapló
A Kossuth-díjas költő Alkonynapló című idén megjelent könyve öt év, a 2018 és 2023 közötti alkotói időszak műveit gyűjti össze. Az Oraveczre jellemző meditatív szemlélődés a kései művekben is töretlen: a felszínen leíró jellegűnek tűnő naplóbejegyzéseket és természetrajzi megfigyeléseket olvashatunk, de a szövegek összefüggésrendszerének mélyére ásva egyben önreflexív, az emberi létezés egyetemes kérdéseit boncolgató – azokon eltöprengő, de azokat sokszor nyitva is hagyó – írásokkal találkozhatunk. Bár az öregség és az elmúlás visszatérő témája a kötetnek, állításait nem hatja át a keserűség – sokkal erősebb bennük az élet szeretete és megbecsülése, mely tiszteletet követel nem pusztán az emberi életnek, de a minket körülvevő természeti környezetnek is.
Havas Juli: Papírbabák
A marosvásárhelyi születésű, polgári foglalkozását tekintve pulmonológus Havas Juli viszonylag későn, 58 évesen csöppent bele az irodalmi életbe. Idén megjelent második kötetének megírásakor sokat merített személyes élményeiből: hogy milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a múlt századi Erdélyben és Magyarországon, hogy hogyan bírják a barátságok a feszült helyzeteket és hogy kibírja-e egy szerelem azt, ha valaki az országhatárokon innen, a másik pedig azokon túl él. Könnyen olvasható, de sok témát feszegető könyv a Papírbabák. Tanulságai nemcsak a határon túli magyarság hányattatásokkal teli 20. századi történetének kontextusában értelmezhetők, de általában az útkeresés, a boldogság hajszolásának kelet-európai jellegzetességeire is rámutatnak.
Szabó-Bartha Anett: Sémakémia
A pszichológiai tárgyú, de a bonyolult elménk kutatásait olvasmányos formában közreadó kötetek virágkorukat élik. Talán azért is, mert a jelenkori felgyorsult és széttöredezett világban az emberek nemcsak kíváncsiak a mindannyiónkat mozgató komplex belső folyamatokra, de támpontokat is szeretnének kapni a kellő önreflexió nélkül maradt cselekvéseik folytonos útvesztőiben. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus az egyik legégetőbb témát dolgozza fel új könyvében: a párválasztás tudatos és tudattalan motivációit, ezeken keresztül pedig a kapcsolatok lehetséges működését vagy épp működésképtelenségét. A szakember amellett, hogy felfedi a gyakori kudarcok mögött húzódó mintázatokat, empátiával fordul az olvasó felé. Arra buzdít, hogy fogadjuk el azt, hogy noha sokszor magunk számára is rejtélyesek vagyunk, és a jó párkapcsolatokhoz csodarecept ugyan nincs, de a változás kulcsa a saját zsebünkben van.
Krasznahorkai László: Zsömle odavan
A számos nemzetközi irodalmi díjjal kitüntetett, évek óta a Nobel-várományosok között emlegetett kortárs íróóriás, Krasznahorkai László idén megjelent kötete Kada Józsi bácsi történetéről szól – egy nyugdíjas villanyszerelőről, aki elbújni igyekszik a világ elől. Bujkálásának oka pedig nem más, mint hogy Árpád-házi királyi vér csorog ereiben, azonban követői, akik ismerik származását, mégis megtalálják az eldugott faluban. Krasznahorkai regénye groteszk, ironikus, néhol egyenesen gúnyos műfaji játék, melyben szembekerül a dicső múlt és az omladozni látszó jelen – afféle bónuszként pedig az ember és a kutya örök barátságáról is tanúságot tesz.
Magyary Ágnes: Az örök székely
Magyary Ágnes fantasztikus, mágikus realista és egyben történelmi regényének kezdő szcenáriójában az ördög – egy pesti kutató képében – bebiciklizik egy székely faluba, ahol ennek hatására megáll vagy még inkább összekuszálódik az idő. Ez a felütés ugyanakkor csak megágyaz az utána következő nagyszerű humorú, a folklór iránt is kifejezetten érzékeny történetnek, mely őrült utazásra invitálja az olvasót a történelmi (és kultúrtörténeti) korok között. Az örök székely bizonyos pontokon kifejezetten rájátszik arra, hogy elvesszünk a históriák fonalai közt – hogy aztán sikerül-e kibogozni őket, csak azon múlik, hogy elég kitartó olvasói leszünk-e a könyvnek.
