Egyéb

Kopasz barokk

Archív 2007. október 27.
 

Az alkotó festő, szobrász és grafikus, ráadásul a zenéhez is ért. Alapítója a Finartmusic kortárs zenei együttesnek és az Autonóm Zóna nevű, elektronikus zenei fesztivál egyik létrehozója és szervezője. Mondhatnánk, reneszánsz személyiség, aki most mégis a barokkra szavaz. A barokkban viszont nem a képzőművészet, hanem a zene érdekli mint az ihlet forrása; legújabb, festészeti tárlatának képeit Bach- és Handel-művekre alkotta. Vagyis hallgatta sorra a felvételeket, és közben vászonra vitte a barokk kor két, egymással ellentétes figurájának jellegzetes zenei motívumait. Nagyon furcsa dolog vizualizálni ezt a folyamatot, mármint látni, ahogy a festő egy pamaccsal vezényel, sőt léghegedül. A zene keltette lelkiállapot kiterülése olajfestményeken. Ezért van az is, hogy furcsa címe van a képeinek; például BWV 1052/2, vagy BWV 235/1 Cantata, mintha egy katalógusteremből hozta volna el a feliratokat. Bach- és Handel-művek konkrét címei, amelyek alatt a lendületes ecsetvonások lezajlottak. Bach magának valóbb, spirituális, kemény, és Handel lazább, extrovertáltabb egyénisége is megfigyelhető az egyébként egységesen feszült és szenvedélyes képeken.

 
Korábbi festői ciklusaiban Kopasz az archaikustól a reneszánszig jutott el, így az életmű, úgy tűnik, töretlenül hajt a posztmodern felé, aztán 2017-ben majd nézhetjük a Szilvesztrov- vagy Arvo Pärtnek-művek által inspirált dühkitöréseket, de előbb még időzünk a barokk muzsika ihlette ecsetvonásoknál, drámai lilákba hajló, szelíd barna vonalaknál, vidám feketéknél, meleg narancs árnyalatoknál.
 

Hihetetlen, de a nem is olyan régen létező Inda Galéria falain optimistának tűnnek Kopasz képei. Valóban daloltak a foltok, trilláztak a színek. Eddig meglehetősen komor, pesszimista alkotónak gondoltam, bár egy kevés irónia mindig vegyült a művészetébe. Ahogy a megnyitót rezzenéstelen arccal végighallgatta, azt gondoltam: egészen vonneguti figura. Muladi Brigitta művészet-történész, a kiállítás kurátora, csak sorolta a festő erényeit; "drámai mélység", "színes ecsetfutam", "magasabb esztétikai minőség" kifejezések repkedtek a galéria termeiben, és a vernisszázs népe egyetértett vele. Kopasz Tamás máshol járt, talán egy kék festékkel teli vödör lebegett a lelki szemei előtt, amivel úgy leöntené egy kis halk Purcellre a falakat.

 
Pogácsát és bort fogyasztott még a látogatósereg, aztán megnézte a fürdőszoba-zöldre festett, tükrökben gazdag ház magángyűjteményét, ami szintén különleges, és eltűnt a bérház mélyebben fekvő szintjein.