Kormánybunkerek és titkos alagútrendszerek

Kultpol

 

Mivel még az észak-koreaiak hétköznapi életéről is igen keveset tudni, érdemes egy jó adag szkepticizmussal kezelni a titkos kormányprogramokról szóló híreket, így a legfőbb vezető, Kim Dzsong-Il menekülési terveit taglaló jelentéseket is. Külföldre menekült észak-koreaiak állítása szerint a kormány még az 1950-es években, a koreai háború ideje alatt elkezdett kiépíteni egy nagy kiterjedésű alagúthálózatot, amely Phenjant köti össze különböző stratégiai fontosságú pontokkal, például a Kedves Vezető villáival ? írta a Foreign Policy.
 
Sőt, egy felkelés, atomtámadás, vagy külföldi megszállás esetén Kim Dzsong-Il felhasználhatja az alagúthálózatot, hogy Kínába meneküljön. Egy hírszerzéssel foglalkozó kanadai magáncég, a Kanwa úgy tudja, az észak-koreai rezsim Kim biztonságáról külön gondoskodott, és egy hatalmas, helikopterek és vadászgépek tárolására is alkalmas bunkert épített a vezető palotája alá a Baekdusan-hegy gyomrában.

A pekingi földalatti várost szintén egy fegyveres konfliktus ? az 1969-es szovjet-kínai határvita ? idején kezdte el építtetni a kínai vezetés. A felszín alatti folyosók és termek hálózata összesen mintegy 85 négyzetkilométert fed le. A kormány terve az volt, hogy egy atomtámadás esetén a pekingi lakosság 40 százalékát ezekbe a bunkerekbe terelik majd le, míg a többiek a környező hegyekben kereshettek volna menedéket.

A pártvezetők, a kormánytagok és más fontos emberek házait speciális folyosók kötötték össze a parlament épületével és a katonai támaszpontokkal. Bár az alagútrendszer nagy részét sosem használták, ezek a speciális folyosók az 1989-es Tienanmen téri mészárláskor szerephez jutottak, ezeken keresztül jutottak el ugyanis katonák százai észrevétlenül a tüntetés helyszínére. A földalatti város ma a fiatal párocskák légyottjainak egyik kedvelt helyszíne.

Kínával és az Egyesült Államokkal szemben Oroszország atomcsapás esetére vonatkozó menekítési tervei továbbra is államtitoknak számítanak. Ennek ellenére némi információ azért kiszivárgott, amelyekből kiderült, hogy a szovjet vezetés azért építette olyan mélyre a moszkvai metróvonalakat még a harmincas években, hogy szükség esetén bunkerként is lehessen őket hasznosítani. A kiemelten fontos beosztású személyeknek pedig a jelentések szerint egy külön metróvonalat is fenntartottak, amely 2-es metró néven vált ismertté. Az orosz kormány tagadja, hogy léteznének ilyen titkos alagutak, moszkvai fiatalok egy csoportja viszont azt állítja, megtalálta a járatokat ? adta hírül a BBC még 2005-ben.

A Time című amerikai magazinnak 1992-ben sikerült interjút készíteni a szovjet titkosszolgálat, a KGB egykori tisztviselőivel, akik elmondták, hogy a kormányzati épületeket, például a Kremlt egy földalatti vasúthálózat köti össze egy Moszkvától körülbelül 10 kilométerre található több mint 2 millió négyzetméteres bunkerrel. Az egyik volt KGB-s tiszt szerint a bunkert arra tervezték, hogy 120 ezer ember 30 évig elélhessen benne. Néhány évvel később a The Washington Times is megerősítette ezeket az információkat, sőt arra is fényt derített, hogy Borisz Jelcin kormánya tovább építette a titkos földalatti vasutat, hogy az egészen Jelcin dácsájáig elérjen. Az orosz kormány cáfolta a lap értesüléseit.

Az Egyesült Államokban az elnök első számú "búvóhelye" a washingtoni Fehér Ház keleti szárnya alatt található Elnöki Vészhelyzet Kezelő Központ, amelyet Franklin D. Roosevelt építetett a második világháború idején. A központ akár egy nukleáris támadást is kibír. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások alatt a titkosszolgálat ide menekítette Dick Cheney alelnököt, aki a bunkerből felügyelte az amerikai reakciót. Ha minden kötél szakad, az elnök és a többi vezető a fővároson kívül is számos helyen elrejtőzhet, az ötvenes években ugyanis több titkos létesítményt alakítottak ki, hogy az ország egy külső támadás esetén is irányítható maradjon.

Marylandben például van egy olyan építmény, amelyből a hadsereg vezetői akár egy atomháborút is levezényelhettek volna, Mount Weatherben pedig egy 18 ezer négyzetméteres, kórházzal, krematóriummal, ivóvíztartalékkal, egy kis erőművel valamint rádió- és tv-stúdióval felszerelt titkos épület áll a végrehajtó hatalom rendelkezésére. 2006-ban a kormány próbaevakuálást is tartott Mount Weatherben: 50 kormányhivatal négyezer dolgozóját terelték ide, ahol csak az elnöknek, a legfelsőbb bíráknak és a kormánytagoknak van külön hálószobája.

Londontól mintegy 160 kilométerre található a hidegháborús évek egyik leglátványosabb emléke. A "Burlington" fedőnevű földalatti bunkert egy elhagyatott bányában alakították ki, eredetileg harci repülőgép-gyárnak és lőszerraktárnak, de az ötvenes években úgy alakították át, hogy a brit királyi család és akár 4000 kormányhivatalnok is átvészelhessen benne egy atomtámadást. A 36 méterrel a föld alatt található bunkert egy különleges vasút köti össze a fővárossal, és benne van egy telefonközpont, egy tv-stúdió sőt még egy igazi angol kocsma is. A létesítményt 1991-ben bezárták, és a brit kormány jelenleg a bunker új tulajdonosát keresi.