Politikai "béke-egér harcok"-kal színezett, valóban válságos esztendő után vállalkozott a nemzeti koalíció, a dualizmus korának első ellenzéki kabinetje arra, hogy új utakra vezeti az országot. A kormánylista: Wekerle, az első polgári születésű kormányfő, egyben az utolsó nagyobb reformok megvalósítója, Andrássy, Apponyi, s mindenekelőtt Kossuth Ferenc. A nagy reformkabinetnek ígérkező kormány a lehetetlenre vállalkozott: 48 szellemének felidézésével vezetni egy 67-es alapon berendezett országot. Új korszak beköszöntét ígérte, holott éppen attól jött létre, hogy a koalíció vezérei Ferenc Józsefnek "paktummal" ígérték: nem bolygatják a közös ügyeket. Feladták a választási harcban meghirdetett követeléseiket: az önálló vámterületet, a közös hadsereg részleges magyarra színezését. Az ígérgetések-sejtetések és a realitások között nagy volt a diszharmónia. Az őszinteség hiánya ezért a koalíciós kormányzat szervi hibájává vált. Az 1906. évi választások fényes győzelmet hoztak. Kezdettől kitűntek a kormányzati hatalom ellentmondásai. A demokratikus és a nemzetiségi mozgalmak ellen fokoznia kellett a közigazgatási elnyomást, és neki kellett megszorítani a képviselőház szabadságát. Önállósodó nemzeti gazdaságpolitika helyett kénytelen volt tudomásul venni, hogy a közös költségeken belül növelni kell a magyar fél terheit: a magyar kvóta 36,4%-ra emelkedett. Nem akarták növelni az országon belül a szlávok részarányát, de elfogadták Bosznia annexióját (1908). Ez rontotta a Szerbiához való viszonyt. A pozitív alkotások is felemásak voltak. Rendezték a vasutasok bérét, de horvátföldön értelmetlenül erőltették a magyar nyelvet az ottani vasutaknál, magyarosították a MÁV-ot. A Lex Apponyival megemelték a tanítók fizetését, de ennek fejében az iskolai magyarosítást erőltették, felzúdulást keltve a nemzetiségi értelmiség körében. Ennek azután a határokon túl is komoly magyarellenes visszhangja támadt. Nagy választójogi reform helyett szűk "plurális választójoggal" kísérleteztek, s a vita során Andrássy még ezt is örömmel tolta félre. A meghirdetett magyar jegybankról pedig be kellett vallaniuk, hogy sem Ferenc József, sem ők komolyan nem akarják. 1909-re a koalíció s maguk az alkotó pártok is megbomlottak. Az év második fele kormányválsággal telt el, az újév költségvetés nélkül köszöntött az országra, s amikor 1910. január 17.-én Khuen-Héderváry Károly elvállalta, hogy a régi szabadelvűekből kormányt alakít, a nagy nemzeti koalíció vezérei megkönnyebbülve távoztak bársonyszékükből.
