Több csecsemőszínházi előadást rendezett már. Miként kell megszólítani ezt a korosztályt?
Speciálisan. Nagyon tág korosztályról van szó, hiszen óriási a különbség egy négy hónapos csecsemő és egy óvodába készülő, majdnem hároméves gyerek tudása, tapasztalata közt. Minőségi vizuális élményekkel és színészi játékkal akár húsz percre is le lehet kötni egy pár hónapos gyermek figyelmét. De mindez egy kitett és pontos játékot igényel a színésztől. Ez egy egyszerű alapvetésből is fakad, például abból, hogy a kicsik még nem is látnak igazán élesen. De a korosztály sajátossága, hogy az árnyalt gondolkodásra még nem annyira érzékenyek. Tehát a belülről burjánzó, lassan megszülető mondatokat nem igazán tudják kódolni. Ezért fontos a pontos megfogalmazás és a nem agresszív, de mégis kitett játékmód.
Egy csecsemőszínházi előadásban nincsenek nagy fényváltások, mert a sötétség ijesztő lehet, és egy pillanat alatt megszünteti a kialakult bizalmi kapcsolatot. Rendezőként a legkisebb dolgokat is számon kérem egy ilyen előadás esetében, ha mondjuk a ujjainkon számolunk valamit, akkor igenis nagyon fontos, hogyan áll a színész kéz feje, túl közel tartja-e az ujjait egymáshoz vagy hogy a testéhez, jelmezéhez képest hol van az a kézfej. Fontos, hogy tiszta helyzetet teremtsünk a kódoláshoz.
Amikor egy csecsemőszínházi előadásra készül, a szövegből indul ki, vagy az csak másodlagos?
Ez elhatározás kérdése, színházanként, rendezőnként változik. Nálunk, a győri Vaskakas Bábszínházban nagyobb hagyománya van a mondókákra épülő előadásoknak. A jól ismert szövegek azonnal kapcsolódási pontokat teremtenek a közönség és az előadók közt.
De szöveg nélkül is működhet, nekem is van ilyen előadásom. A Rügyek és gyökerekben pedig a többnyelvűséggel játsszunk. Most nem volt pontos szövegkönyvünk, erős jelenetvázzal kezdtünk neki a próbának, és a játék során alakultak ki a pontos szöveg.
A természettel foglalkozik az előadás. Miért választotta ezt a témát?
A Budapest Bábszínház felkérése úgy szólt, hogy készítsek egy környezetvédelemmel kapcsolatos produkciót. Hiszek abban, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem kéz a kézben járnak, bár nem ugyanazt jelentik. Ennek a korosztálynak elsősorban az alapvetésekről érdemes beszélni. Ilyen alapvetés, hogy valamit elültetünk, és kisarjad a földből. Ehhez kell megfelelő mennyiségű víz, napfény, levegőmozgás. Úgy gondoltam, ezeket érdemes megmutatnunk.
Miért választotta az angol–magyar keveréknyelvet az előadás alapjául?
Ez is játéklehetőség, és pedagógiai szempontból nézve is előnyös, ha mielőbb megismerkedik egy gyermek az idegen nyelvekkel. Győrben már kísérleteztünk ezzel, és azt tapasztaltuk, hogy érdekelte őket az új szavak hangzása, és sokszor megfejtették a jelentésüket is.
Ráadásul meglepően sok nem magyar anyanyelvű gyerek néző van, így érdemes rájuk is gondolni. A magyar anyanyelvű gyerekeknek sem újdonság, hogy van, aki más nyelven beszél. Most egy kétnyelvű bölcsőde vagy óvoda közegét teremtettünk meg az előadásban.
A Jane Goodall Intézet természetvédelmi hálózatának nevét kölcsönözte a címhez. Van valami szorosabb kapcsolata az előadásnak mindezzel?
Ez egyfajta tisztelgés Jane Goodall munkássága előtt. A Roots & Shoots egy fiatalok környezetvédelmi törekvéseit segítő program. Úgy éreztem: a csecsemőelőadás is tud kapcsolódni ehhez a gondolathoz.
Az előadás újrahasznosított elemekből álló, műanyagszegény díszlettel, másodkézből származó jelmezekkel dolgozik. Mennyire jelent nehézséget ennek megvalósítása?
Nagyon vegyesek a tapasztalatok. Máskor is megesik, hogy egy korábbi előadásból bekerülnek tárgyak, díszletelemek egy új produkcióba, de ezt itt sokkal tudatosabban, környezetvédelmi megfontolással csináltuk. Amire hamar rájöttünk, hogy ha sok újrahasznosított dolgot szeretnénk felhasználni, annak „legális lepapírozása” számtalan nehézséget jelent. Az elszámoláshoz a gazdasági osztálynak számlákra van szüksége. Így felhagytam a netes adok-veszek oldalak böngészésével, és többnyire textilekkel dolgoztunk.
Patchwork, retextil, kézzel készült jelmezek, kellékek vagy új anyag vásárlása esetén Oeko-Tex minősítésű anyagok szerepelnek az előadásban. A műhelyben kísérleteztek a kollégák a tejfestékkel, amely nem gátolja az anyagok biológiai lebomlását. Ám kiderült: nem minden felületen működik tökéletesen. Az összes környezetvédelmi alternatívára váltás – a zacskók helyett textil szütyők használata – mind a szokásos napi rutinjainkat bonyolítja, mégis érdemes erre energiát, figyelmet fordítani. Ezt tettük mi is az előadás készítése során.
Kellett kompromisszumokat kötni?
Néhány dologban. Mindent megpróbáltunk, és amire nem találtunk megfelelő alternatívát, azt elengedtük. De azért az remek, hogy húsz dologból tizenkilenc működött. Az egyik díszletelem mozog a térben előre-hátra. A görgőfejnek vannak műanyag részei, ezt nem tudtuk kiiktatni, ezért nem műanyagmentes, hanem műanyagszegény az előadás.
A kicsik nézőként beleszólnak a produkcióba, részeseivé válnak az előadásnak. Gondolom, elengedhetetlen, hogy a színészek gyorsan feltalálják magukat.
Erről sokat tudnék mesélni! Bejönnek a térbe, beleszólnak a játékba, sírva fakadnak, mindez benne van a pakliban. Erre a színészek és a nézők is fel vannak készülve.
Ha egy kicsi az elejétől a végéig csak sírna, akkor jobb, ha a szülő kiviszi, megvigasztalja. Ha húszan sírnak, akkor mi csináltunk valamit rosszul, ha csak egy gyerek, akkor simán lehet, hogy egyszerűen rossz napja van.
Arra ügyelnünk kell, hogy bár finoman reagálnunk kell a gyerekek viselkedésére, túlzásba ne essünk. Az előadás első húsz-huszonöt percében „ne nyissuk meg a teret”, mert akkor már nem lehet őket visszafogni. Az előadásokat mindig játékos foglalkozások követik, abban aktívan részt vehetnek.
A Rügyek és gyökerekben külön figyeltünk arra, hogy a kicsiknek valami kúszós-mászós játékot, a nagyobbaknak kicsit összetettebb lehetőségeket találjunk ki. A színészek természetesen ott maradnak, játszanak a gyerekekkel, de jó látni, amikor a szülő vagy a nagyszülő együtt játszik a kicsivel egy ilyen előadás után.
A nyitóképet Éder Vera készítette.
