A árverés első napján óriási érdeklődés övezte a történelmi ereklye sorsát, a győztes mégis egy online licitáló volt, aki – jutalékkal együtt – 21,25 millió forintot ajánlott a Szent Istvánhoz köthető palást egy darabjáért. Azonban ezt a tételt az aukció előtt levédték, ezért a magyar államnak elővásárlási joga volt rá. A koronázási palástot őrző Nemzeti Múzeum rövidesen bejelentette, hogy élni kíván az elővásárlási jogával.
Az eredetileg Szent István király és Gizella királyné által 1035-ben adományozott miseruhából készült palástot III. András viselte először, majd a 20. századig a magyar királyok koronázó palástjaként használták, utoljára IV. Károly öltötte magára 1916-ban. Az 1849-es szabadságharc után a palástot a koronázási jelvényekkel együtt egy ládába rejtve elásták, ahonnan csak 1853-ban került elő.
Mivel a rozsdás vasláda maradandó nyomokat hagyott a textílián, Ferenc József 1867-es koronázása előtt jelentős átalakításokat és ezzel együtt komoly restaurálást kellett elvégezni rajta. A munkával a kor leghíresebb aranyhímzőjét bízták meg, akinek egyik segéde, Szentey Sándor a munka végeztével megőrzött egy, a palástból kikerült kisméretű, négycentiméteres, arany- és selyemfonállal hímzett és három igazgyönggyel díszített darabot. Halála után a töredéket a restaurálás jegyzeteivel együtt egy pénztárcába zárva őrizték meg leszármazottai.
A közelmúltban a BÁV szakértői által felfedezett ereklyét az Iparművészeti Múzeum munkatársai határozták meg. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója elmondta: a palást most előkerült töredéke jó állapotban őrződött meg. Értékéhez hozzájárul, hogy az eredeti színek és textúra jobban látszanak rajta, mint magán a paláston.
Nyitókép: A koronázási palást Fotó: Szelényi Károly
