A szobor a térben csomópontokat hoz létre, személyes karakterrel rendelkező helyet teremt. Egy szobor elhelyezésével nemcsak hely, de viszony is születik szobor és tér, szobor és szobor, szobor és ember között.
A szobor – ha köztéri, még inkább – dinamizál, mert aktív cselekvésre, mozgásra késztet, találkozásokat kezdeményez, emlékeztet, felidéz és felfedezésre sarkall. Kiviszi a művészetet a köztérre, így azokhoz is eljut, akik maguktól nem is keresik. Schneller János művészettörténész fogalmazott így a tárlat megnyitóján. A kiállítás kurátorával, Cserhalmi Lucával erről a varázslatról beszélgettünk.
A Szobrok a kertben tárlatot először tavaly rendeztük meg hagyományteremtő szándékkal, a kezdeményezés inspirálója pedig a helyszín, a Régi Szentendrei Művésztelep gyönyörű kertje volt. Korábban is voltak itt szoborkiállítások, de nem ilyen koncepcióval.A válogatás szempontja ebben az évben is a hazai kortárs képzőművészet minél sokrétűbb bemutatása, a minél többféle szemléletmód megjelenítése volt. Nem reprezentatív tárlatról van szó, hiszen 11 alkotó munkája látható, de cél volt, hogy a közönség markánsan eltérő művészeti megközelítésekkel találkozzon.
A most kiállított szobrok döntő többsége nem köztérre készült.
Farkas Zsófia alkotása (Nagy halak emlékezete I.) kifejezetten szabad térre született, ő a Dunára álmodta ezt meg korábban, ma pedig a Graphisoft parkjában áll.
De Majoros Áron Töltődés című szobra is kültéren található. Ugyanakkor a többi alkotás is tökéletesen megállja a helyét ebben a környezetben.
Olvastad már? Majoros Áronnal itt beszélgettünk.
Milyen új jelentést kaptak a szobrok ebben a különleges parkban?
Nagyon izgalmas volt maga az installálás is, sokkal több szempontot kellett figyelembe venni, sokkal finomabban, érzékenyebben kellett megkeresni egy-egy alkotás megfelelő helyét, hiszen nem csak a szobrok egymáshoz, de a fákhoz való viszonyát is figyelni kellett. Egy kurátor számára ez kifejezetten izgalmas feladat, hiszen nem tipikus fehér kockákban kellett elhelyezni az alkotásokat, hanem a természetben, amely önmagában is műalkotás. A helyszíntől a szobrok kisugárzása is más lett, megváltozott.
Fontos volt az is, hogy a látogatókat bolyongásra ösztönözzem, ezért egy-egy szobor kicsit beljebb került, és nincs oly pont a parkban, ahonnan egyszerre minden műalkotás egy pillantással befogható lenne. Ez egy kicsit játék is. De egészen különleges mozzanatokkal képes gazdagítani a szabad tér a műveket. Például a kiállítás megnyitóján az eső megváltoztatta a teret. Bakos Ildikó Keresztelőmedencéje a valóságban ott, váratlanul megtelt vízzel, a szakrális tárgy mintegy betöltötte a funkcióját.
Ugyanígy Szabó Árpád Kanyon Y-nak című alkotásában is vízzel telt meg a vájat, miközben az élet is beleköltözött, mert hangyák közlekedtek körülötte. Mivel az egy alapvetően természetközeli műalkotás, az élőlények megjelenésével még hatásosabbá és izgalmasabbá vált hirtelen. A művek itt életre is keltek valójában.
Az ide álmodott kezdeményezés mennyire valósítható meg esetleg a MANK egy másik művésztelepén?
A művésztelepek nagy részének kertjeit, parkjait a hatalmas mértük miatt nem lehetséges megtölteni. Hódmezővásárhelyen már volt hasonló kezdeményezés, az szintén egy kisebb, intimebb tér, és az is alkalmas lehet ilyenfajta kezdeményezésre. A MANK szentendrei kertje azonban azért is különlegesen jó helyszín, mert a közönség, a látogatók itt sokkal közelebb vannak, sokkal jobban elérhetők.
Bár a megnyitót épp egy nagy eső „szentelte meg”, a tárlatvezetés mégis sokakat vonzott. Lesznek még hasonló kalauzolások?
Egészen biztosan lesz, konkrét időpontot, időpontokat azonban a körülmények bizonytalansága miatt nem lehet mondani. A szeptemberi finisszázs tárlatvezetés szinte biztosra vehető. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szobrok önmagukért beszélnek, vezetés nélkül is különleges élményt nyújtanak, mert egészen érdekes kapcsolódásokat lehet találni közöttük. Úgy helyeztem el őket, hogy minden műalkotásnak meglegyen a maga tere, ne szóljanak egymás szavába, ugyanakkor nagyon érdekes párbeszéd indult közöttük, s ezeket az izgalmas kapcsolatokat, kapcsolódásokat a látogatók maguk is felfedezik és fölfejtik a séta során.
Kiállító művészek: Baráth Fábián, Bakos Ildikó, Colin Foster, Farkas Zsófia, Kovách Gergely, Majoros Áron, Martin Henrik, Melkovics Tamás, Plank Antal, Szabó Ádám, Szabó György.
A tárlat szeptember 27-ig látható a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében. (Szentendre, Bogdányi u. 51.)
Nyitókép: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
