Kós Károly vagy egy nagyon közeli munkatársa tervezte a vésztői Bagolyvárnak nevezett egykori családi házat az 1920-as években, és mivel az erdélyi származású polihisztor életműve nincs kellőképp kezelve sem Magyarországon, sem Erdélyben, a vésztői önkormányzat néhány éve úgy döntött, a 2019-ben uniós támogatásból felújított villában a tervező munkásságát bemutató interaktív tárlatot rendeznek be.
A tárlatot a Magyar Kastélyprogram Nkft. rendezte be. A kiállítás unikálisabb darabja két bőr karosszék és két, középkori sisakhoz hasonlító lámpa, mindegyiket Kós Károly tervezte, de életében sosem valósultak meg, azokat az eredeti tervek alapján a közelmúltban készítették el.
A bőr karosszékekről nem sikerült kideríteni, hova szánta volna tervezőjük, a kovácsoltvas lámpát viszont az általa tervezett és épített sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba képzelte el az alkotó. Onnan érkeztek díszített tölgyfa padok is Vésztőre, amelyeket szintén a művész tervezett.
Elkészítettek Vésztőn hat festett üvegablakot is, ezeket Kós Károly sztánai, Varjúvárnak nevezett otthonába festette eredetileg. Nem maradtak ugyan fenn, de Gerle János hagyatékában hamis negatív fénykép formájában a kutatások során rábukkantak, onnan tudták rekonstruálni a formákat. A színeket Kós Károly fennmaradt akvarelljein és nyomatain látható színskála alapján alakították ki.
Dokumentumfilmen bemutatják Kós Károly életét, és fotókon megjelennek legjelentősebb alkotásai is. Készült egy interaktív, Architect névre hallgató doboz is, amelynek elemeit kihúzogatva a műveiről kaphatnak pontosabb képet az érdeklődők. A tárlat kialakítását segítették a leszármazottak is, ők akvarelleket és Kós Károly által tervezett, ideális szobaterveket bocsátottak a kiállítóhely rendelkezésére.
A vélhetően 1924 és 1927 között épült, boronafalú Bagolyvárat – amelyet Petrovszki György ügyvéd építtetett – 2019-ben nettó százmillió forint uniós támogatásból újították fel, a kiállítás kialakítására bruttó 18 millió forint jutott.
Kós (eredetileg Kosch) Károly 1883-ban született Temesváron, 1977-ben hunyt el Kolozsváron. A budapesti Műegyetemen végzett építészként, később Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezőként elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. Legismertebb alkotásai: a budapesti Wekerletelep, a Fővárosi Állat- és Növénykert több pavilonja, a zebegényi Havas Boldogasszony-templom, a szadai Vécsey-kúria, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Ő tervezte az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásának díszleteit is.
A Vidékfejlesztési Programon elnyert támogatásából és önkormányzati önerőből, bruttó 45 millió forintból újították fel Vésztőn az 1907-ben ott született festőművész, Metykó Gyula szülői házát, és alakítottak ki ott egy, a műveit a korábbinál jóval nagyobb alapterületen bemutató állandó kiállítást.
Metykó Gyula 1992-es halálát megelőzően 337 művét adományozta szülővárosának. Ebből 107 festmény és ceruzarajz látható a felújított egykori szülőház négy helyiségében. A többi mű – nagyrészt ceruzarajzok és karcolatok – jelenleg is a családi ház raktárában pihennek; a kiállított alkotások közül 51-et restauráltak és valamennyit bekeretezték.
Metykó Gyula megörökítette egyebek mellett az 1925-ös nagy vésztői árvizet (amely lassította a Bagolyvár építését is), az azt követő helyreállítási munkálatokat, valamint a vasútvonal létesítését; ezek mind helytörténeti jelentőséggel bírnak – fogalmazott a képtár megnyitóján Nagy András Balázs muzeológus.
