L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára nyitotta meg a Várkert Bazár legújabb kiállítását, egy Koszta József életművét bemutató, nagyszabású tárlatot. Beszédében Kosztát nagyszerű álmodozónak, zseniális művésznek nevezte, akinek a magyar és az egyetemes művészettörténet legnagyobbjai formálták munkásságát és gondolkodásmódját.
?Olyan művésszé vált, akinek élete közepén alakult ki az a sajátos, személyes hangja, képi világa, vizuális nyelve, amelyre az ember azonnal ráismer, ha megáll a képei előtt? ? mondta.
Az államtitkár úgy fogalmazott, Koszta elgondolkodtatja a nézőt. Képeit a legkorszerűbb eszközökkel, a legszebb színek és formák használatával teszi élővé és izgalmassá. Egyszerre ízig-vérig magyar, aki visszatér a gyökereihez, ragaszkodik az alföldi paraszti kultúrához és saját nemzeti közösségének legnehezebb sorsú tagjaihoz, ugyanakkor európai is: egyszerre kortárs és progresszív.
Koszta József utolsó budapesti gyűjteményes tárlatára több, mint 60 éve - a halála előtti évben-, 1948-ban, a Nemzeti Szalonban került sor, miután életművét az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjal.
A most megnyílt, a festő művészetét teljes egészében átfogó, közel száz festményt, korabeli fotókat és számos dokumentumot felsorakoztató kiállításon a festő művészi fejlődésének legfontosabb állomásait és változásait egyaránt nyomon követheti a látogató. Anyagába olyan ritkán látható képek is bekerültek, amelyeket alig vagy egyáltalán nem láthatott eddig a közönség. Ilyen korábban nem látott újdonság például az a - festő tanulóéveiből származó - mű, amely egy Filippino Lippi festmény másolata, és amely rávilágít arra, hogyan képezte magát az ifjú Koszta József.
A kiállítás kurátorai dr. Szinyei Merse Anna, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmuzeológusa és Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Koszta József
Koszta József művészete egy olyan új hang a magyar festészet történetében, amelyhez fogható csak nagyon kevés létezik. Belső indulattól fűtött festményeit már kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban: olyan színgazdag koncentrátumoknak, amelyek mélyértelműen és tömörségükben is frappánsan adják vissza e nép és az általa lakott táj összetett és kontrasztokban is megfogalmazható karakterét. Ez az Erdélyből, szegénysorból induló, majd alapos szakmai felkészülése során minden fontosabb iskolát és országot bejárt, öntudatos mokány ember kitartóan kereste a számára leginkább megfelelő életteret, amelyet végül az alföldi tanyavilágban, Szentesen talált meg. A nagybányai és a szolnoki művésztelep csak rövid ideig tudta magához kötni, szabadságvágya és nyakas elkülönülése legendás volt. Szuggesztív drámai erejű, sajátosan darabos földközeli stílusával Munkácsy eszmeiségének öntörvényű folytatójává vált, ugyanakkor a kortárs európai törekvésekkel is párhuzamosan futottak eredményei.
Fotó: Mészáros Balázs
