A színházi muzsikus
Szűts István a családi hagyományt követve lett muzsikus, a konzervatórium után jazz tanszakot végzett, illetve kitanulta a zongorahangoló és -javító mesterséget. A rendszerváltozás éveiben a Népszínház (a későbbi Budapesti Kamaraszínház) zenei vezetőjeként dolgozott. Szokás volt akkortájt, hogy jeles rockmuzsikusok irányították színtársulatok zenei életét, Presser Gábor a Vígszínházét, Papp Gyula a zalaegerszegi együttesét, Hajdu Sándor a Kecskeméti Katona József Színházét, Fuchs László a Kamaraszínházét.
Szűts István darabjait a Thália, az Arany János, az Erkel Színház játszotta, ugyanakkor mesejátékok, rockoperák mellett megannyi film- és tv-zenét szerzett.
Beszélgetésünk elején elárulta: rendszeresen használ népzenei motívumokat, mert minden néző számára ismerősen csengenek a dallamok.
– Úgy rémlik a közönségnek, mintha már hallotta volna valahol – magyarázta a muzsikus, megjegyezve: a bábszínházi előadásnál, szemben az élő szereplős színházzal, egy ember több bábot mozgat, több szerepet játszik, azaz egy-egy színésznek több karaktert kell megjelenítenie, nem csupán prózában, énekben is. – Nagyon szeretem a színházat, mert élő műfaj: minden este kicsit más az előadás, más a közönség. Ez persze igaz a bábosokra is, hiszen ők ugyanúgy színészek – tette hozzá. Bevallotta: koncerteken kétszer sosem játszik ugyanúgy egy dalt, mert a zenekarban ülve szintén az élő előadást szereti.
Zene megrendelésre
Természetesen a bábelőadásokon nem élőben zenél a billentyűs, felvételről szól a muzsika, azonban a próbákon igyekszik elkapni a megfelelő hangulatot. – Úgy nevezzük ezt, hogy alkalmazott zene. Vagyis nem az én „nagyszerű” slágeremre báboznak a színészek, hanem fordítva – avatott be, a folytatásban kifejtve: Havas Zsolt tervező-rendező lefesti a jelenetek hangulatát, sok esetben már kész Havas Krain Edina úgynevezett vak szövege, azaz a végsőhöz hasonló, ám még nem teljes dalszöveg, amire már dolgozhat.
– Elküldöm, ami kész. Meghallgatják a színészek, akik egyúttal írók, tervezők is, Edina és Zsolt, s vagy azt mondják, zseniális, vagy hogy kicsit másra gondoltak – fogalmazott kellő humorral István, akinek ez utóbbi esetben újra kell kezdenie a munkát.
Ráadásul szem előtt kell tartania a darab figuráinak, hangszíneinek jellemzőit.
– Az évtizedek alatt, mióta együtt dolgozunk, már eléggé megismertem a hangjukat – jegyezte meg Szűts István.
Nem csak gyerekeknek
Mostanság meglehetősen ritka a felnőtt-bábelőadás Magyarországon. – Amikor Prágában jártam, meglepve tapasztaltam, több együttes kínál felnőttprodukciókat. Így volt szerencsém látni Mozart Don Giovannijának lenyűgöző bábfeldolgozását. Mint előadás után kiderült, maguk a színészek énekelték az operát.
Havas Zsolt elismerte, hogy általában a gyermekműfajok közé sorolják a bábszínházat.
Mikor Kosztolányi A szörnyet papírra vetette, többen is írtak bábdarabot, sőt, akkoriban vitték bábszínpadra Az ember tragédiáját
– így a bábszínész-rendező.
A zene segít
A zeneszerző egy kísérletet mesélt el, érzékeltetve, hogy a muzsika milyen nagyban segíti az előadás befogadását.
– Spielberg Cápa című filmjének zenéjét, a híres John Williams-főtémát lehalkítottuk, és úgy vetítettünk egy jelenetet gyerekeknek, akik miután megnézték, azt mondták: ez a halak életéről szóló dokumentumfilm.
István másik szerelme a filmzene, felemlegette a Família Kft.-t, ahol muzsikával éreztették az időmúlást, az egymás utáni jelenetek hangulatát, amely a közel egy évtizedével (a másik zeneszerző Döme Zsolt volt) kiváló iskolának bizonyult.
A háború értelmetlensége örök
– Kosztolányi az emberi kiszolgáltatottságot fogalmazza meg – szögezte le Havas Zsolt. – A háború, az erőszak közepette jelennek meg a kicsit esendő marionettbábok, a Baka és a Huszár. A lövészárokban találkoznak 1917-ben, mindketten szeretnének túlélni, még egyszer hazamenni. Nem értik, miért van ez a háború.
– A háború szörnyű dolog – mondta. – Látni az embereken, nem fogják fel az értelmét, ahogy Kosztolányi írja a darabban: „És nem hiába hajtom untalan, / Harc nélkül a föld talentumtalan / A háború a nép zablája-féke, / És rothadás, züllés a puha béke.”
A történetről a rendező annyit árult el, hogy a két szereplő elfog egy harmadikat, egy bábot, aki dicsőíti a világégést, akit elpusztítanak, s végül sosem tudják meg, ki miatt, mi miatt folyik a háború. „Azt, kit a ponyva elfed, / Hagyjátok és ne bántsátok a leplet, / Maradjon úgy, s szálljon reája mély, / Bús hallgatás, takarja el az éj” – idézte a szerző idevágó sorait.
Nem aktualizáltuk a darabot, amelyet már régóta terveztünk színre vinni – tudtam meg Havas Zsolttól. – Szeretnénk középiskolásoknak előadni, majd beszélgetni velük. A szomszédunkban bombák hullanak, mit tennének, ha nekik kellene harcolniuk, parancsokat végrehajtaniuk?
