Ezúttal nem Ternovszky-film, hanem Ternovszky-könyv bemutatója zajlott az Urániában. Az animáció idén Kossuth-díjjal kitüntetett mesterét, valamint a munkásságát bemutató, frissen megjelent kötet szerzőjét, Varga Zoltánt az Uránia programigazgatója, Buglya Zsófia kérdezte a pódiumbeszélgetésen, ahol természetesen a közönség is szót kapott.
Varga Zoltán filmtörténész az animációs és a műfaji filmek szakértője, aki immár harmadik önálló kötetét írja a témában – korábban a magyar animációs film átfogó történetét és a kecskeméti stúdió történetét dolgozta fel. Mint elhangzott, Ternovszkynak is ő volt az első ötlete, amikor az MMA Kiadó előrukkolt a munkásságát bemutató monográfia tervével. Az eredmény nem egy portrékötet lett a szó szoros értelmében, hiszen nem az alkotóhoz, hanem az életműhöz visz közel, annak rendszerezett leírását és elemzését nyújtja olvasmányos formában. A szerző tudatosan nem is interjúzott vagy egyeztetett az alanyával az írás során. Csak a végén mutatta meg a kéziratot Ternovszkynak, hogy legyen módja igazítani, ha valamit nem talál rendben. Mint mondta, ennek alapvetően az volt az oka, hogy figyelmének középpontjában nem az alkotó, hanem a művek álltak. Másrészt a mester – szerencsére – interjúk sokaságát adta az elmúlt években, amelyekből sok adalékot meríthetett.
A kötet három fő egységben tárgyalja az életművet. Előbb az egyedi rövidfilmek (Modern edzésmódszerek, Tartsunk kutyát, Mindennek van határa), majd a sorozatok (Mézga-sorozatok, Kérem a következőt!, Gusztáv, Pumukli), végül az egész estés filmek (Macskafogó, Egérút, Macskafogó 2.) kerülnek terítékre. Mint a filmtörténész a beszélgetésen is elmondta:
nincs definitív, minden rajzfilmben felismerhető Ternovszky-stílus, ugyanis művészetének éppen az alkalmazkodókészség, a rendkívüli flexibilitás az egyik titka, amellyel a legkülönfélébb figurákba életet lehel.
Ugyanakkor állandó jellemzője a humor és a karikaturisztikus megfogalmazás. Annak is az a vonulata, amelyben van valami filozófia is. Jó példa erre a Modern edzésmódszerek című, 1970-es szerzői rövidfilm, amelynek forgatókönyvírója, mint oly sok más Ternovszky-animációnak, Nepp József volt. A nemzetközi díjakkal elhalmozott film egy élsportoló és az őt kíméletlen eszközökkel – az úszót például cápával, a teniszezőt gránáttal – motiváló edző kettősének abszurd jeleneteire épül, és morbid humora (sikerének titka) éppen a sportszerető Ternovszky és az antisportoló Nepp ellentétes látásmódjából jött létre.
És miért nem mennek ki a divatból például a dr. Bubó sorozat epizódjai? – hangzott el az újabb kérdés, immár az életművet gazdagító televíziós sorozatok kapcsán. Ternovszky Béla a válaszában felhívta a figyelmet, az animációnál lassúbb a kopás, mert eleve pörgősebb ritmusú alkotásokról van szó, amelyek megfelelnek még a mai filmritmusnak is. És hát ott vannak Romhányi József zseniális rímei. Vele egyébként a Mézga-sorozatban kezdődött az együttműködés. Ternovszky a beszélgetésben gyakran hivatkozott egykori zseniális alkotótársaira, valamint arra a remek alkotói közösségre, amely a rendszerváltás előtt a Pannónia Filmstúdióban működött, ahol igazi csapatjáték zajlott, mindenkiről tudták, melyik részfeladat az erőssége. Ternovszky az animálást, a figurák megmozgatását tartotta a legfontosabbnak, Nepp József a forgatókönyvírást vállalta, és a dialóg, valamint a zene volt a szívügye.
Nézői kérdésre Ternovszky elárulta, a Macskafogó is zenei indíttatásból született.
Nepp rajongott a jazzért, például a The Manhattan Transfer nevű együttes Four Brothers című számáért, és ehhez a zenéhez illeszkedő rajzfilmet szeretett volna írni. Ebből kerekedett ki az egész estés, azóta klasszikussá vált történet a macskák és egerek élet-halál harcáról, amely remek stílusparódia lett. Műfajok – elsősorban a kémfilm – és olyan konkrét filmek paródiája, mint a James Bond vagy a Superman, amelyeket akkor még nem is nagyon lehetett látni itthon, leginkább csak szakmai vetítéseken. A történet megrendezésének lehetőségét egyébként először nem Ternovszkynak, hanem Gémes Józsefnek szánta a vállalat, ám ő nem érezte magáénak, nem vállalta. Így találta meg egymást végül szerencsésen a történet és a rendező.
Kétségtelenül ez Ternovszky főműve, a kötet is ezt a munkáját tárgyalja legnagyobb terjedelemben és szinte minden kérdésre kiterjedően.
Lesz-e harmadik rész? – érdeklődött egy néző. A válasz: nem, ugyanis az alkotó egy ideje visszavonult a filmkészítéstől, kurátorként mások munkáinak elkészültét támogatja. A meg nem valósult tervek is szóba kerültek. Például két Rejtő-történet, a Piszkos Fred és A tizennégy karátos autó filmterve, utóbbihoz Jankovics Marcell készített remek figuraterveket. De van egy komplex, kidolgozott egész estés filmterv is a fiókban Vámpírok harca címmel. Ez állhatna a legközelebb a megvalósításhoz, már csak pénz kellene, de annak megszerzése már meghaladja az erejét – mondta Ternovszky, bár megjegyezte, fiatalokkal még szívesen dolgozna együtt tanácsadóként, segítőként.
Ráadáskérdésként elhangzott: elrejtette-e magát valamelyik történetében, és kik voltak a kedvenc figurái?. Az elsőre azt válaszolta: tudatosan soha nem rajzolta bele magát semelyik figurájába, de Maros Zoltán belecsempészte őt a Gusztáv sorozat egy epizódjába, és Jankovics Marcell Toldijában is feltűnik az alakja a tömegben. Kedvenc figurája pedig mindig más és más volt, leginkább az, amin dolgozott. Szerette például Ursulát, közel állt a szívéhez Gusztáv és a hasonló kisember figurák, így a Macskafogó macskabőrbe bújtatott kisembere, Safranek.
Nyitókép: Varga Zoltán, a portrékötet írója, Ternovszky Béla és Buglya Zsófia beszélgetőtárs
Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László
