- Miért pont Wim Vandekeybus társulatához, az Ultima Vezhez mentél vendégtáncosnak?
- Akkor szerettem bele a társulatba, amikor először fellátogattam a honlapjukra, és megnéztem a Blush című táncfilmjük trailerjét.
- Láttál pár percet, és ez elég volt neked?
- Az egy elég jó két perc tizenöt másodperc volt.
- Végül is értem, rám a Here After című táncfilmjük hatott nagyon erősen.
- Elkapott az a vad, elementáris, mindent elsöprő lendület, ami jellemzi őket, és persze az is tetszett, hogy inkább a férfienergiák, -minőségek dominálnak a társulatban. Mindemellett nekik az is tetszett bennem, hogy a másik oldal jellemvonásait is magamon viselem. Tavaly lezajlott egy generációs váltás a társulatban, sok új, fiatal táncost vettek fel, így kerültünk be mi is Mészáros Mátéval.
- Itthon is jól mentek a dolgaid. Hód Adriennel is izgalmas darabokban dolgoztál együtt, Szabó Rékánál is szerepeltél, a saját koreográfiád is jól sikerült: mi hiányzott?
- A kaland. Fiatal, életerős, energikus embernek tartom magam, szerettem volna világot látni, és szerettem volna csak a tánccal foglalkozni. Ha az egyéni karrieredre koncentrálsz, akkor rengeteg energiát elvesz a tánctól a promotálás, pályázatírás, önmenedzselés: nem szerettem volna erre fecsérelni az energiáimat. Az Ultima Vez társulatban színtisztán csak a munkára kell koncentrálnom. Én elég későn, huszonegy évesen kezdtem el táncolni. Nem vagyok egy univerzális táncos, de az illik hozzám, amit éppen most csinálok. Jelenlegi élethelyzetem ideális táptalaj a fizikai korlátaim oldására és a tudatom tágítására. Ez a legfontosabb.
- Nagyon kockázatosnak tűnnek Wim Vandekeybus darabjai.
- Igen, több szinten is. Wim azt mesélte, hogy amikor több mint húsz évvel ezelőtt az első Ultima Vez-bemutató lezajlott New Yorkban, őrjöngő siker fogadta a "radikálisan új táncstílust". Brazíliában pedig teljes elutasítás várta, és közölték, hogy ide soha többet nem jön Wandekeybus.
- A táncosok rendszeresen egymásnak esnek, mintha verekednének, lezuhannak tárgyak... ez talán veszélyes is lehet.
- Veszélyes, de kontrollált és koreografált a dolog. Hozzám passzol ez a fajta kockázatkeresés, elég jellemző, hogy a Szigeten Peer Krisztián - akivel tavaly együtt dolgoztam Szabó Réka darabjában - úgy mutatott be, mint az általa ismert, a testét legkevésbé féltő táncost.
- Ez igaz?
- Azóta találkoztam nálam sokkal őrültebb táncosokkal is Brüsszelben. De alapvetően értem azt a világot, amiről Wim beszél, jól tudunk kommunikálni. A halál például nagyon fontos dolog számomra is, bár én elsősorban az elengedést értem alatta, a görcsös ragaszkodás feloldását és az új születésének a lehetőségét.
- Mit szólsz az előadások alatti élő zenéhez, a Woven Handhez vagy a dEUshoz?
- Szeretem mindkettőt. A legutóbbi szigetes Woven Hand-koncert a Muzsikással különösen nagy élmény volt, mert velük volt Farkas Zoltán "Batyu" is, aki nekem néptáncot tanított. Megható volt látni a gyökereim összefonódását.
- Én is ott voltam azon a koncerten. Azóta belehallgattam a dEUsba is, akikkel most dolgoztok a nieuwZwart című darabban: tetszett, csak hiányoltam azt a brutális erőt, ami a Woven Handben megvan.
- Nem kell megijedni, koncertélmény lesz. Néhányan a füldugót is hiányolni szokták. A mi szempontunkból nagyon jó, hogy élő zene van, sok energiát és szabadságot ad ez a helyzet. A fiúk emellett szeretnek beleimprovizálni is. Például az egyik jelenetnél, amikor a teljes kimerültség és a fizikai megsemmisülés szélén egyensúlyozunk, személyes kedvenc számomat, a She's Lost Controlt játszák a Joy Divisiontől. Ez olyankor segít átlendülni a holtponton.
- A többi táncossal nagyon egymásra vagytok ilyenkor utalva?
- Sok független rész is van, de a közös táncjeleneteknél első érintésnél érezhető, hogy milyen állapotban van a másik, hogy éppen energikus-e vagy esetleg fáradtabb. Törékeny dolog, hogy ki milyen állapotban van éppen, ettől folyamatosan alakul az előadás.
- És mi van az ironikusabb éneddel, amit a saját szólódban megmutathattál? Nem hiányzik?
- Az Ultima Vez-darabokban is van humor. Különben ami látható lesz a színpadon, az 91%-ban rajtunk, táncosokon múlt, az lett a színpadra rakva, amit mi beleadtunk. A társulati munka mellett saját ötletek kibontásán is dolgozom. Az írás, a színház és a zene érdekel most... A lényeg, hogy a kreativitásomból szeretnék megélni.
