Külföldre viszik az előadást

Egyéb

Levin az izraeli drámairodalom és színház legnagyobb alakja, rövid élete alatt roppant intenzíven alkotott: 57 évig élt, 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik meg nevét az utókornak. Színpadi műveit világszerte hatalmas sikerrel játsszák Üzbegisztántól Kenyáig. Levin darabjai között tragédiát, komédiát, politikai és társadalmi szatírát egyaránt találunk, de a szerző költőként, prózaíróként és rendezőként is hírnevet szerzett, ugyanakkor közéleti tevékenysége is kiemelkedő volt. Méltatói színdarabjainak egyszerre szenvedélyes és melankolikus atmoszféráját, különleges, a költői és a drámai nyelvet ötvöző stílusát, a kisemberek iránti érzékenységét és hol finom, ironikus, hol nagyon is metsző, pengeéles humorát emelik ki ? nem utolsósorban pedig azt, hogy Levinnek mindig kiváló érzéke volt az egész nemzetet érintő problémák éles bemutatására. Egyik elemzője egyenesen ?Izrael lelkiismeretének? nevezte.

 

Leviva és Yona békésen alvó házaspár egy széles, nagy, hitvesi duplaágyban. Az éjszaka közepén a férfi hirtelen felriad: roppant nyomást érez a mellén. Ez infarktus ? gondolja ?, és akkor itt a vég, valamint a számvetés ideje. Úgy érzi, elfecsérelte az egész életét, és szerinte mindennek fő oka a mellette alvó, szuszogó asszony, aki ? most is ? ahelyett, hogy vele törődne, édesdeden mosolyog, és feltehetően nagyon kellemes dolgokról álmodik. A férfi ekkor tehetetlen dühében, elfelejtkezve előbbi halálfélelméről, leborítja asszonyát az ágyról, majd bejelenti: elköltözik és új életet, új asszonyt keres, mielőtt még nem késő. Az elhatározás azonban mindig könnyebb, mint a végrehajtás...

 

A házaspár éjszakai, több menetes, sírni- és nevetnivaló élet-halál harcáról szól Hanoch Levin íróilag és színpadilag is bravúros színdarabja, Az élet mint olyan. Az emberi párkapcsolatok olyan mély és igaz alaphelyzetéről beszél, amellyel legalább egyszer nagyon sok férfi és nő szembesült, szembesül vagy szembesülni fog élete folyamán.

 

Fotó: vigszinhaz.hu