Különleges koncertek az Esterházy-kastélyban

Az április 18-ai szezonnyitó koncert művei különleges hangszereken csendülnek fel: Isabelle Faust az 1704-ben készült, Csipkerózsika fantázianevet viselő Stradivari-hegedűn játszik, Alekszander Melnyikov pedig az Esterházy Magánalapítvány gyűjteményéből származó Müller kalapácszongorát szólaltatja meg. Az elmúlt évek folyamán a ?bújkáló? zeneszerzők mellett régi hangszereket is felfedeztek az Esterházy gyűjtemény munkatársai. Az említett mahagóni zongorát a kismartoni Esterházy-kastély fegyvertárában találták meg. A hangszer egykor II. Esterházy Miklós feleségének, az 1815-ös Bécs kongresszus ünnepelt dámájának, Maria Josepha Hermenegilde hercegné szalonjának volt kedvelt darabja. Maria Josepha, akinek egyik kedvenc időtöltése volt a whist kártyajáték és a levelezés mellett a zongorázás, pártfogolta Joseph Haydnt. Albrecht Czernin kétéves restaurátori munkájának köszönhetően először 2012-ben csendült fel újra a bécsi Mathias Müller műhelyében 1805-ben készült kalapácszongora hangja.

A Németország legokosabb hegedűművészeként számontartott Isabelle Faust, valamint az orosz zongoraművész évek óta fantasztikus párost alkotnak. A zongorára és hegedűre írt zeneművekből álló program lehetőséget nyújt a két muzsikusnak, hogy Haydn, Mozart és Beethoven virtuóz zenei párbeszédeiben mutassa meg szenvedélyes játékstílusát.

Duo_Faust_Melnikov_MolinaVisuals

2015. április 18. szombat, 19:30, Esterházy-kastély, Haydn Terem

Program

Joseph Haydn: G-dúr szonáta zongorára és hegedűre, Hob.XV:32

Wolfgang A. Mozart: D-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K.306

Wolfgang A. Mozart: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, K.305

Wolfgang A. Mozart: G-dúr variáció hegedűre és zongorára, K.374/b

Ludwig v. Beethoven: Esz-dúr hegedű?zongora szonáta, Op. 12/3

A koncertsorozat április 25-én François Leleux oboaművész és a Müncheni Kamarazenekar előadásával folytatódik. Johann Nepomuk Hummel, aki Haydn ajánlására lett az Esterházyak karnagya, és Haydn tanítványa, Ignaz Pleyel, aki zenei kiadóként és zongorakészítőként is tevékenykedett Párizsban, koruk kedvelt zeneszerzői voltak, egykor népszerű műveiket azonban már ritkán játsszák. François Leleux, a híres francia oboaművész és a Müncheni Kamarazenekar nem hagyja feledésbe merülni ezeket a műveket.

Előadásmódja ?a legnagyobb tisztaság és világosság, a legbájosabb elegancia és finomság példája?, ?a nehéz zenei fordulatokat mindig a legnagyobb csodálatot kiváltó módon dolgozta ki?. Carl Czerny egykor így méltatta Johann Nepomuk Hummel zongoraművészetét. Mozart pedig a következő szavakkal dicsérte 21 évvel idősebb kollégáját, Ignaz Pleyelt: ?Nagy szerencse, hogy Haydn mellett Pleyel is megörvendeztet minket muzsikájával!? Ennek ellenére Pleyel és Hummel műveit manapság csak ritkán hallani koncerteken. A Müncheni Kamarazenekar és a világhírű oboaművész, François Leleux számára mindez elegendő okot szolgáltat arra, hogy Haydn drámai ?La Passione? szimfóniáját és Mozart nagyszerű Jupiter szimfóniáját egy műsorban szerepeltesse Pleyel és Hummel kiemelkedő műveivel.

A virtuóz klasszikusokkal nagyszerű ellenpólust alkot az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, Veress Sándor modern, 1961-ben írt, Passacaglia concertante műve. Veress Sándor ? aki Kodály és Bartók tanítványa is volt ? 1949-ben hagyta el Magyarországot és élete végéig Svájcban élt. A Kodály-módszert neki köszönhetően vezették be a svájci iskolákban. Ezt a művét leghíresebb tanítványának, Heinz Hollinger komponista és oboaművésznek ajánlotta. Legutoljára az ő előadásában, 2007-ben hallhatta a magyar közönség ezt a művet, ezért is számít különleges alkalomnak, hogy a kortárs zenéhez különösen vonzódó Leleux előadásában csendülnek majd fel a Soprontól mindössze harmincöt percre található kismartoni Esterházy-kastély Haydn Termében ezek a megindító dallamok.