A hat kőlap két vagy három római kori sírépítmény része volt - számolt be a helyszínen Lassányi Gábor, a múzeum régésze. Az egyik kőlap faragással felfelé hevert, így már az első pillanatban felismerhető volt, hogy domborműve - az oltáson álló férfialak - rendkívül mívesen lett kialakítva, így vélhetően gazdag előkelők sírépítményei lehetettek.
A többi kőlapot markológép segítségével fordították meg - majd emelték fel a teherautó platójára - így csak a leletmentés közepette derült ki, hogy két kőlapon egymáshoz illeszthető vésett szöveg volt. A sírfeliratot Beszédes József régész értelmezte, abból kiderült, hogy az i.sz. 2-3. századi faragvány egy romanizált előkelő kelta család (apa, illetve fia és lánya) számára készült. A sírépítményt az apa halálakor emelhették, a fiú egy katonai csapattest veterán katonája volt.
A kőlapokat az Aquincumi Múzeumba szállították. A faragványok azért is nagy jelentőségűek, mert Buda ezen részéről még nem került elő hasonló lelet. A területen lehetnek ugyan még maradványok, azonban egyelőre nem rendelnek el kötelező ásatást - tudtuk meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyszínre érkezett szakemberétől. Kötelező feltárásra ugyanis a jogszabályok csak akkor adnak lehetőséget, ha további leletek nyomai észlelhetők - itt azonban más kőtömb nem látszik ki a földből.
Ráadásul még azt is tisztázni kell, hogy a sírépítmények darabjai eredetileg is a helyszínen voltak-e, vagy odavitték őket, hiszen az biztos, hogy a kőtömböket a közelmúltban kiásták a földből, majd egymás mellé fektették.
A feltárásról és a leletekről további részletek a BTM honlapján olvashatók
