?Az állam diktálta a XX. század történelmét, nem a néptömegek?
A fórum első vitanapján azt a hasonlították össze, mi volt az állam szerepe Oroszország és Kelet-Európa történetében a X-XIX. század folyamán.
Az öt napon át tartó vitasorozatot, mely az oroszországi Magyar Kulturális Évad legfontosabb társadalomtudományi eseménye, Szvák Gyula történészprofesszor, az évad főkurátora kezdeményezte, szervezését az ELTE Ruszisztikai Intézete, az Orosz Tudományos Akadémia történettudományi, ill. társadalomtudományi intézetei végezték. Az első vitanap legtöbb kérdést kiváltó előadását Font Márta professzorasszony, a Pécsi Tudományegyetem dékánja tartotta, amelyben a X-XIII. század négy politikai centruma ? a kijevi, a lengyel, a cseh és a magyar ? példáján keresztül vizsgálta, hogyan alakult ki egy-egy dinasztia által uralt területen a törzsi hatalomból a stabil hatalom. Nyikolaj Rogozsin professzor, az Orosz Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese a hatalomkoncentrálás XVI-XVII. századi orosz módszereit az Orosz Föderáció mai regionális politikájához hasonlította, melynek célja az, hogy a hatalom közelebb kerüljön az államirányítás alanyaihoz, kulcskérdése pedig az, miként tudja megoldani az állam az így keletkező érdekkonfliktusokat. Avenir Korelin professzor a következő korszak, a XIX--XX. század orosz történetének államirányítási problémáit kísérte végig, Ring Éva, az ELTE docense pedig a térség államainak modernizációs funkcióit elemezte. A tárgyalt kor összetett, ellentmondásos mivoltát Szvák Gyula Jókai Mór szavaival illusztrálta: Oroszország volt az, amelyik leverte az 1848-49-es forradalmat, de ugyanez az Oroszország volt az is, amelyik a legradikálisabb szabadság-gondolatokat kitermelte.
Az április 8-ig tartó Történész-hét további vitanapjain a magyar-orosz kapcsolatok, a holokauszt, Oroszország és a kelet-európai régió újjászerveződő világrendszerben elfoglalt helye, valamint a rendszerváltás problémakörét tárgyalják. A kerekasztal munkájában olyan nagy szakmai tekintéllyel rendelkező történészek vesznek részt, mint Krausz Tamás, Izsák Lajos, Vida István, Gergely Jenő, Balogh Magdolna, Petrák Katalin, Juhász József és mások.
A Habsburg-birodalom és a Romanovok birodalma: orosz-magyar történészkonferencia
?Nem érdemes sajnálnunk a birodalmakat, se nosztalgiát érezni irántuk: a birodalmak az ókor és a középkor termékei voltak, az újkor és legújabb kor már hanyatlásukat hozta, mára pedig törvényszerűen bomlottak fel mind? ? zárta az orosz és magyar történészek kerekasztal-vitáját Andrej Szaharov történész, az orosz akadémia levező tagja, az Orosz Történettudományi Intézet igazgatója.
Az oroszországi magyar kulturális évad keretében rendezett konferenciát, amely szervesen illeszkedik a moszkvai Történelmi Múzeumban jelenleg is látható ?Két birodalom között: a magyar királyság a XIX. században? című kiállításhoz, dr. Szvák Gyula történészprofesszor kezdeményezte, s az egyik legjelentősebb orosz társadalomtudományi műhely, az Orosz Tör-ténettudományi Intézet szervezte (az intézet évente átlagosan 50 új könyvet jelentet meg, köz-tük nélkülözhetetlen forráskiadványokat). A konferencián jelen volt és előadást tartott a téma minden jelentős orosz és magyar kutatója, a vitában pedig felszólalt számos társ-tudományterület kiváló képviselője. Andrej Medusevszkij az orosz abszolutizmus VXIII-XX. századi fejlődési ívét vázolta fel, míg Pór János a felvilágosult abszolutizmus Habsburg- és Orosz birodalom-beli jegyeit hasonlította össze. Jelena Maraszinova az orosz birodalmi dokt-rína ideológiai és szociálpszichológiai aspektusát vizsgálta, Vagyim Trepavlov pedig a birodalom mint multietnikus képződmény témáját tárgyalta. Az osztrák-magyar és orosz birodalmi kapcsolatok és konfliktusok századfordulós helyzetét elemezte Anatolij Ignatyev és Gerő András történészprofesszor, a Habsburg-intézet igazgatója, végezetül pedig Ahmed Iszkenderov, az akadémia levelező tagja és Romsics Ignác akadémikus a birodalmak ?végjá-tékát? értelmezte, arra a kérdésre keresve a választ: hogyan vesztették el impériumaikat a di-nasztiák.
A nagyszámú érdeklődőt vonzó konferencia újabb bizonyítékát adta annak, hogy az orosz-magyar tudományos kommunikáció rendkívül eredményes lehet, ha adott hozzá a megfelelő szervezeti keret. Márpedig a budapesti Ruszisztikai Intézet, a Habsburg-intézet és a moszkvai Történettudományi Intézet termékeny együttműködést alapozott meg.
