 |
| Vásáry Tamás, Fonti Krisztina és Szőcs Géza |
Anda Géza, a 20. század kimagasló zongoraművésze, 90 éve született Budapesten. A művész és zenetanár a budapesti Zeneakadémián Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendéke volt. 1942-től Zürichben élt, ott is halt meg 1976-ban.
Az 1940-ben Liszt-díjat nyert művész Furtwänglerrel és a Berlini Filharmonikusokkal közös koncertjével hívta föl magára a világ figyelmét, attól fogva a zenei fesztiválok állandó vendége volt. 1957-től karnagyként is működött. Elsőként játszotta lemezre Mozart és Bartók összes zongoraversenyét.
Szőcs Géza a megemlékezést egy személyes történettel indítva elmondta: a művészre akkor figyelt fel először, amikor 30-35 évvel ezelőtt volt szerencséje Zürichben megvásárolnia Anda Géza egyik lemezét. Ez az "ismeretség" vezetett el a mai napi koszorúzáshoz - tette hozzá. A kulturális tárca célja útjára indítani az ?Anda-kultuszt? annak érdekében, hogy az zenetörténet eme kimagasló alakja közelebb kerülhessen a magyarokhoz. Azért, hogy a művészre méltóképpen tudjon emlékezni hazája, lakóházára féldombormű kerül, és a tervek szerint szobrot is kap a kerületben - tájékoztatott.
Az államtitkár felolvasta Kocsis Zoltán zongoraművész sorait, aki úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy az élet elsodorta Magyarországról, Anda jellegzetes kelet-európai művész volt. Szőcs Géza megjegyezte, hogy az ország számos kiemelkedő művészt adott a világnak, és sajnálatát fejezte ki, hogy e művészeket szó szerint ?a világnak adtuk?, hiszen oly sok tehetséges művésznek kellett elhagynia az országot.
Vásáry Tamás zongoraművész, karmester, akinek számos személyes élménye fűződik Anda Gézához, végezetül elmondta: a művész a magyar kultúra babérkoszorújának egyik levele.
