(MTI/AFP) - A kancellári hivatalhoz beosztott, kulturális kérdésekkel foglalkozó miniszter, Bernd Neumann szerint egyszerű tapasztalatcsere lesz a találkozó. Sokak szerint azonban "válságcsúcsról" is lehet beszélni - írja az AFP -, mivel a német múzeumokat az fenyegeti, hogy kincseik egy jelentős részét elvesztik azoknak a különböző eljárásoknak a nyomán, amelyeket az 1933 és 1945 között a nácik által kisajátított zsidó gyűjtők örökösei indítottak a műkincsek visszaszerzéséért.
A kérdésre különösen a legutóbbi esemény hívta fel a figyelmet: Ernst Ludwig Kirchner német expresszionista festő 1913-ban alkotott Berliner Strassenszene (Berlini utcakép) című műve augusztusig a fővárosi Die Brücke (az azonos nevű festészeti iskola műveit bemutató) múzeum büszkeségének számított, ám végül le kellett mondania róla.
A műalkotást júliusban adta vissza Berlin tartomány egy olyan zsidó gyűjtő örököseinek, akinek 1937-ig a tulajdonában volt a kép. A család számos tagja a náci uralom idején koncentrációs táborokban vesztette életét. A zsidó tulajdonosok 1933-ban Svájcba vitték a festményt, ahol Bázelben, majd Zürichben kiállították. Onnan 1936-ban vitték vissza Németországba a tulajdonosok kérésére, hogy a Kölni Kulturális Társaságnál kiállítsák. Néhány évvel később egy műgyűjtő 3000 birodalmi márkáért megvásárolta a képet.
Tekintettel az akkori viszonyokra, erős volt a gyanú, hogy a tulajdonosokat kényszerítették a kép eladására. E megalapozottnak tűnő gyanúra tekintettel szolgáltatta vissza a képet a berlini tartományi kormány kulturális szenátora (minisztere) az egykori tulajdonosok lányunokájának (történetesen a brit kommunista párt egyik vezetőjének, Anita Halpinnak). A Kirchner-képet november 8-án a Christie,s New York-i árverésén több mint 38 millió dollárért vette meg Ron Lauder, a kozmetikum-cégalapító Estée Lauder egyik leszármazottja, és a New York-i Neue Galerie múzeumban fogja kiállítani.
A szakértők szerint Kirchner festménye csak egyike annak a mintegy félszáz remekműnek, amelyek ma a német múzeumok falain függnek, de amelyekre hasonló előzmények alapján az egykori zsidó tulajdonosok leszármazottai igényt tartanak. A Der Spiegel című hetilap szerint többek között Franz Marc, August Macke és Lyonel Feininger - Stuttgart, Hannover és Ludwigshafen múzeumaiban kiállított - műveire vonatkoznak a követelések.
Német kulturális körökben azonban úgy vélik, hogy a visszaszolgáltatást sok esetben nem maguk az örökösök kezdeményezik, hanem üzleti megfontolások indítják el. Ludwig von Pufendorf, a Die Brücke Múzeum alapítványának elnöke például úgy nyilatkozott, hogy a követelések mögött legtöbbször a nagy árverési házakat kell keresni.
A német múzeumok szövetségének elnöke, Michael Eissenhauer a Tagesspiegel hasábjain úgy nyilatkozott, hogy a visszaszolgáltatás mára "hatalmas biznisszé" vált. "Érdemes megnézni, melyek azok a vásznak, amelyek friss vért képesek pumpálni a művészeti piacba" - jegyezte meg az aukciókon elért csillagászati árakat kommentálva.
Más szakértők még azt is hozzáfűzik, hogy egyes képek visszaszolgáltatása a gyűjtők örököseinek csak növeli a szóban forgó művek hírét, és így még jobban felveri az árukat...
