Minden ember életében vannak olyan dátumok, amelyek egész életünk során újra eszünkbe jutnak. Ezek a dátumok emlékeket rögzítenek, amelyek akkor is bennünk élnek és meghatározók számunkra, amikor éppen nem gondolunk rájuk: ezek az emlékek identitásunk részei.
Emlékezet nélkül nincs identitás, mert anélkül nem tudjuk, kik vagyunk.
Engedjék meg, hogy kulturális miniszterként ? egy kicsit hazabeszélve ? kiemeljem a kultúra jelentőségét a nemzeti azonosságtudat kialakulásában. Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Köztársaság és a Kárpát-medence népei jövőjének alakításában létfontosságú szerep hárul a kultúrára az elkövetkező években, évtizedekben. Azért éppen a kultúrára, mert
- a kultúra teremti meg az egyének, a közösségek, a régiók és a nemzet önbecsülésének kereteit, formáit, színtereit és tartalmát.
- a kulturális élmények alkotják az egyének, a közösségek, és egy megújuló Magyarország önértelmezésének, összetartozásának egyik legfontosabb közegét.
- a kulturális sokszínűség jelenti a jövőbeni újítások forrását a gazdaságban, a politikában, a tudományban, a művészetekben, a mindennapi életvitelben.
- a kulturális versengés, az erők összemérése a hazai és a nemzetközi színtéren a megújulás és a gazdagodás előmozdítója lesz. Röviden: többé, erősebbé, sikeressé válásunk útja.
- És ne felejtsük el, hogy a kultúra ügye szociális kérdés is: a kultúra tartja életben és teremti újjá azokat a közösségeket, amelyeket társadalmi vagy gazdasági válságok, megrázkódtatások érnek. Kultúra nélkül nincs emberi méltóság.
Így van ez a népek és az államok történelmében is.
Nekünk, magyaroknak nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk szempontjából alapvető és meghatározó dátum augusztus 20. Ez a nap a kezdet ünnepe, egy állam születésnapja. Azt is mondhatnám: augusztus 20-a a legnagyobb születésnapi buli, amire járni szoktam.
Egy állam, egy ország is tele van emlékekkel, történetekkel és felelősséggel. Ha elveszíti emlékezetét, kezdetének emlékét, ő maga is megszűnik.
Egy ilyen ?nagy öreg? ünnepelt azért tud emlékezni, mert mi, akik fiatalabbak vagyunk, minden évben emlékeztetjük, hogy István király műve most is itt van velünk, mi pedig vele. És így az ünnep életben tart...
Magyarország ma független, önálló ország, amely végre ahhoz a politikai közösséghez tartozik, ahová való. Önbecsülésünk végre reális önértékelésen nyugodhat. Az Európai Unió immár mi magunk is vagyunk, nem egy külső nagyhatalom. Gondjaik a mi gondjaink is. Eredményeink saját felkészülésünkön, munkánkon múlnak, sikereinket magunk alapozzuk meg. Nem hivatkozhatunk többé elnyomásra, megszállókra, a magyar átokra. Sikeres ország lehetünk, ha reálisan nézzük magunkat: kis nyelv, kis kulturális piac, de tehetséges emberek. Tehetségesek a kultúrában, művészetben, tudományban, szorgalmasak a munkában, a lehetőségek kihasználásában.
Képesnek kell lennünk arra, hogy megmutassuk tehetségünket, valós eredményeinket. Ebben a közegben elkerülhetjük a kisebbségi érzést, a tehetetlenséget, végre túlléphetünk a panaszkodás kultúráján, a patópálkodáson. És meghaladhatjuk hamis felsőbbségérzésünket szomszédainkkal ? és akár a nyugatiakkal ? szemben. Egyenlőek vagyunk velük. A nemzeti gyűlölködés meghaladása, a történelmi sérelmek feloldása Európa sikerének alapja. Az Európához tartozás nemcsak közös érdekeket, közös értékeket is jelent: a demokrácia mellett a dunai kulturális örökség, a közép-európai együttműködés öröksége ma ismét időszerű. Közép-európai szomszédainkkal együtt évszázadokon át szenvedtünk az elnyomottság és a Nyugattól való lemaradás érzésétől. Ma együtt élhetünk szabadságunkkal és a feltáruló kulturális lehetőségekkel. Az Európai Unió ? sokszínűsége ellenére ? kulturális értékközösség, hiszen a közös Európa a nemzeti kultúrák megőrzésének és kölcsönös megismerésének a terepe kíván lenni. Így erősítheti egymást a magyar és az európai öntudat.
Hazánkban a teljesítmények versenye csak akkor gazdagíthatja új ismeretekkel, örömteli élményekkel és felszabadult szórakozással mindannyiunk életét és önismeretét, ha a magyar politika működésére a tisztesség, az esélyteremtés és az alternatívák elismerése nyomja rá a bélyegét. Ahhoz, hogy megérthessük egymást, értenünk kell egymás nyelvét és gesztusait. A helyes módszer nem lehet a parancs, hanem a figyelem és a párbeszéd. Fellépésünknek hasonlítania kell ahhoz a parképítőhöz, aki ? mielőtt az ösvényt megtervezi ? megnézi, merre szelik át az emberek a parkot. Ha a sétálók már kitaposták az utat, csak akkor jöhet az ösvény kikövezése.
Ezer évvel ezelőtt, a kezdet kezdetén, ez még másként volt. Az ösvényt elődeinknek kellett kitaposniuk. Az, amiből mára ünnep lett, szenvedésben született: István király népszerűtlen uralkodó volt ? éppen azért, mert nagy volt. Elhatározta és vállalta, hogy véghezvisz valamit, ami fontosabb a népszerűségnél.
Keserű és kemény ember volt, nem kímélte sem magát, sem a többieket a célért ? sokan ma sem szeretnék.
Ma már tűzijáték mindaz, amit neki még tűzzel-vassal kellett kiharcolnia.
Boldog születésnapot, Magyarország!
