Az év egyik múzeumi szenzációjának ígérkező kiállítás megnyitója az idén 25 éves Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóeseménye lesz március 18-án.
Bozóki András megtekintette a kiállítás előkészületeit; a magyar fővárosba szállított, már kicsomagolt fa- és kőfaragványok, töredékek, bronzedények, szövetek, oszlopfők, falfestmények és ikonok közül a kisebb műkincseket az oszlopcsarnokot jelképező Dór teremben posztamentumokon elhelyezett vitrinekben, irányfényekkel megvilágítva állítják ki.
A tárlat anyagának zömét külön erre az alkalomra válogatták össze a leggazdagabb egyiptomi gyűjtemények főműveiből, sokuk most lesz először látható külföldön.
A fáraók korának művészete nem szűnő csodálatot vált ki mindenkiből, ám más a helyzet Egyiptomnak a Nagy Sándor hódítását (Kr.e. 332) követő évszázadokból, a Ptolemaiosok (Kr.e. 332-30) és a római császárság (Kr.e. 30-Kr.u. 639/646) korából származó művészetével: az egyiptomi hellénisztikus, római kori és későantik művészet csak kevesek számára ismert.
A Kr.e. 4.-Kr.u. 7. század közötti, évezrednyi időszakban a klasszikus görög-római művészet stílusa, témái, formái, sajátosan egyiptomi alakot öltöttek, és létrejött Egyiptom későantik és korabizánci művészete - hagyományos nevén a kopt művészet. Története, társadalmi összefüggései, legfontosabb korszakai, viszonya a földközi-tengeri térség egykorú régióinak művészetéhez egészében véve máig homályban maradt. A budapesti kiállítás tárgya tehát nem a művészettörténet egy, ma már klasszikusnak elismert korszaka, hanem egy olyan kultúrkör, amely csupán most kezdi megtalálni az őt megillető helyét az európai művészeti hagyományban.
A Szépművészeti Múzeum kiállítása a kopt művészet példáján ad képet a klasszikus ókori művészet átalakulásainak utolsó nagy korszakáról. Tudományos koncepcióját Török László professzor, a későantik Egyiptom világszerte számontartott kutatója, a Norvég Tudományos Akadémia tagja dolgozta ki.
A kairói Kopt Múzeumból, valamint az alexandriai Görög-Római Múzeumból és az Alexandriai Nemzeti Múzeumból érkező mintegy százharminc tárgyat tartalmazó együttest a budapesti Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum kopt anyagából válogatott további darabok egészítik ki.
A kiállításon bemutatott tárgyakat időrendi és stíluskritikai keretek közé illesztették, és olyan főműveket mutatnak be, amelyek megvilágítják a művészeti stílus változásait és érzékeltetik a névtelen egyiptomi mesterek helyét az egyetemes művészettörténetben. A kiállítás számos ismeretlen, félreértett, vagy elfeledett remekművet mutat be: a zömükben eddig közönség által nem látott tárgyak több mint a fele nem kiállításról, hanem az egyiptomi múzeumok raktáraiból került elő.
A kiállítás egyik szenzációja egy mostanáig szinte ismeretlen, egyedülálló értékű, két oldalán festett, körmeneteken használt VI. századi ikon. A kép fontos érve annak a feltevésnek, hogy a legkorábbi ismert ikonok (amelyek zömét a szinai Szt. Katalin-kolostor híres kincstára őrzi) egy részét Egyiptomban, és nem pedig Konstantinápolyban festhették.
A kiállítás másik fontos tanulsága: a klasszikus ókor nem egyetlen pillanat alatt ért véget. Az általában korszakzárónak tekintett történeti esemény (a nyugat-római birodalom 476-os felbomlása) után még évszázadokon át folytatódott, s csak fokozatosan alakult át középkorivá az antik szellemi és művészeti hagyomány.
A kb. 70 milliós Egyiptom lakosságának, durván 10 %-a ma is kopt keresztény. Valamikor, egészen a 7. századi arab invázióig, az egész ország a koptok országa volt, hiszen maga a szó, Egyiptom is ezt jelentette.
A világon minden múzeum becses kincsei közé tartozik egy-egy kopt textília (ná-lunk az Iparművészeti Múzeumban vannak).
A kiállítás költsége 200 millió forint, a kiállított műtárgyak együttes értéke csak-nem 21 millió dollár.
